Levéltári Közlemények, 62. (1991)

Levéltári Közlemények, 62. (1991) 1–2. - Bándi Zsuzsanna: A Magyar Országos Levéltár Mátyás-kori pecsétkiállításának katalógusa : 1990. április 6.–október 6. / 57–150. o.

A Magyar Országos Levéltár Mátyás-kori pecsétkiállításának katalógusa 91 lebviteli fórumainak alakulásán, részint a városok kezdődő országgyűlési jelenlétén mérhető le, kétségtelenül fontos periódus a városok életében. A pecséthasználatban ezt fejezi ki, hogy szinte valamennyi jelentős város Mátyás uralkodásának végéig — így Eperjes kivételével a 7 szabad királyi város illetve tárnoki város (Buda, Kassa, Pozsony, Nagyszombat, Bártfa, Sopron) birtokába jut a vörös viasz használata jogának pecsétjein, de a Mátyás-kori pecsétanyagban Körmöcbánya, a kialakuló alsómagyarországi bányavároscsoport vezető városa, továbbá Pest, amelyet később szintén a tárnoki városok közé sorolnak, továbbá Szeged és Késmárk és a 11 szepesi város is vörös viaszt használt pecsétjéhez. A királyi koronához való tartozást a városok részére adott címereslevelekben esetenként a koronának a címerbe való bekerülése is mutatta, ahogy ez a pecséteken is tükröződik, A városi pecséthasználatnak természetesen minden olyan város esetében, ahol az oklevéladás rendszeresen megindult és folyt, van egy kancelláriatörténeti aspektusa is. Ezt a rendelkezésünkre álló idő rövidsége miatt és az oklevelek olykor csekély száma miatt az Országos Levéltár eredeti okleveles anyagában megvilágítani nem tudtuk, de a bemutatott pecsétanyagon is megmutatkozik, hogy a városi pecséthasználatban — legalábbis a nagyobb városok esetében — a 15. századra bizonyos differenciálódás történt, amely a kisebb és nagyobb városi pecsétek használatában fejeződött ki. A városi pecséthasználat a középkorban a 13. századra nyílik vissza, akár a hiteleshelyi pecséthasználat. A városi és hiteleshelyi pecséthasználat szabályainak kialakulásával együtt járt, hogy az ilyen pecsétek használatát a király adományozta. A városok esetében a pecséten levő ábrázolás részint a polgárok kérésének, részint a királyi hatalomnak a városról szerzett ismereteinek felelt meg. A városok pecsétjeinek vizsgálata, mivel azok változásai a királyi adományozással függnek össze, továbbá befolyásolhatja őket a városi kancellária belső fejlődése, nem szűkíthető le egy kisebb korszakra és nem választható el a városfejlődés egészének illetve az egyes városok fejlődésének vizsgálatától. E katalógus keretében mindezek tudatában is csak egy szűkszavú, a korszak pecsétanyagát leíró bemutatásra vállalkozunk. A kezdetben királyi kézen volt, s később magán földesúri kézre került városok esetében a pecséthasználat kezdetei a tapasztalatok szerint a királyi birtoklás korára szoktak visszanyúlni. A bemutatott pecsétek közül mindazok, amelyeken Árpád-kori vágások, kettős kereszt, illetve Anjou-liliomok vannak, minden bizonnyal Árpád- illetve Anjou-kori eredetűek. Kassa esetében közismert, hogy I. Lajos király 1369. május 8-án kelt címeradománya volt a városi pecsét alapja. A városok lényeges vonása volt, hogy toronnyal, városfallal voltak megerősítve. A városi pecsétek jelentős részére nem hiába került ilyen pecsétkép. Bártfa pecsétjén levő ábrázolás különbözőképpen értelmezhető. A városok belső önállóságának fontos tartozéka volt a saját egyház, a plébánosválasztás joga. Ezzel függhet össze, hogy némely városi pecsétre védőszent került. A városok közül a királyi városok pecséthasználata volt a legkialakultabb, mellette az egyházi városok, egyes földesúri városok pecsétjei eseüegesen maradtak ránk. 1453-ban Kassa, Bártfa, 1456-ban Körmöcbánya, 1459-ben Pozsony kapta meg Buda mintájára a vörös viasszal való pecsételés jogát. Őket követte 1463-ban Késmárk, 1465-ben Sopron. Mátyás király Késmárknak, Mezőkövesdnek és Varasdnak új pecsétet adományozott, s az erről szóló adománylevelei illetve Mezőkövesd esetében ennek szövege fennmaradtak. A városi pecsétek csoportjával kapcsolatban említhető meg, hogy a szakirodalom szerint ismert volt a Nagyvárad melletti Püspöki mezőváros 1475-ös évszámot viselő pecsétnyomója. Az egyéb területi önkormányzatok pecsétjei közül a 11 szepesi város közös pecsétjét, a Királyfölddel szomszédos Medgyes és Selyk szász székek pecsétjét mutatjuk be. A két szék 1402-ben érte el, hogy a közös szász jog alapján a székelyispán joghatósága helyett a nagyszebeni királybíróhoz illetve a szász közgyűléshez fellebbezhessenek. Itt jegyezzük meg, hogy a katalógusban a megyék pecséthasználatára nem térünk ki. Ezek oklevelein e korszakban is az ispán illetve alispán és a szolgabírák pecsétjei szerepelnek.