Levéltári Közlemények, 62. (1991)

Levéltári Közlemények, 62. (1991) 1–2. - IRODALOM - Érszegi Géza: Giovanni di Pian di Carpine: Storia dei mongoli. A cura di P. Daffina et al. (Bibliotheca del „Centro per il collegamento degli studi medievali e umanistici nell'Universita di Perugia” 1.) Spoleto, 1989 / 159–160. o.

Irodalom 159 tanulmányozása során szó esik a származásról, a hivatalnoki nemesítési „kampányokról". A szerző tanulmányozza a következő kérdéseket: voltak-e egyéniségek a főbb tisztségviselők között; hagyta-e kibontakozni a fiatal tehetségeket az uralkodó; lehetett-e csupán tehetség és szorgalom útján kiemelkedni az alacsonyabb beosztásból, ül. mennyire volt ez tipikus jelenség; kialakulhattak-e hivatali dinasztiák. Az 1740—1780 közötti időben a központi igazgatás részéről történtek olyan lépések, amelyek azt célozták, hogy a hivatalnokság ne csak funkcionálisan, hanem társadalmilag is egységes réteg legyen. A tanulmány kifejezésével: a korábbi „gelegentliche Beamte von Unternehmertyp" változzék át „Lebensberuf L

fá. A szerző ezt az átmeneti időt megragadva, a folyamat egyes szempontjait külön fejezetekben vizsgálja: összefüggések a vagyon és életforma között; a hivatalnokság által nyújtott társadalmi presztízs; hivatali etika (a hivatali minősítések már ekkor módszeresen történnek, és nem csak II. József idejétől); a családi életkörülmények; kulturális jellemzők. Számos táblázat teszi szemléletesebbé a szerző megállapításait. így statisztikai sorokban követhetjük nyomon a — nemesítéseket 1741—1760 között a Kancelláriában, — a polgári szolgálatba átnyergelt nemesi testőrök számát, — a köznemesi tanácsosok előbbi szolgálatát (Helytartótanács, 1740—1780); továbbá — egyes hivatalnok-kategóriák és rangosztályok fizetéseinek összehasonlító táblázata; — a szubaltern tisztviselők átlagéletkora pályakezdéskor, átlagos szolgálati ideje (a Magyar Kamaránál 1700—1780) stb. stb. A „források és irodalom" a felhasznált levéltári anyag és az eddig megjelent feldolgozások igen jól hasznosítható jegyzékét jelentik az e témakörben kutatók, dolgozók számára. Fábiánné Kiss Erzsébet GIOVANNI DI PIÁN DI CARPINE: STORIA DEI MONGOLI a cura di P. DAFFINÄ, C LEONARDI, M. C. LUNGAROTTI, E. MENESTÖ, L. PETEC (Bibliotheca del , ,Centro per il collegamento degli studi medievali e umanistici nell' Universita di Perugia" 1. Collana diretta da CLAUDIO LEONARDI e ENRICO MENESTÖ) Spoleto, Centro Italiano di studi suli alto medioevo, 1989. 522 p. -I- 8 oldalon 20 kép Giovanni di Pián di Carpine vagy ahogyan mi latinosan ismerjük: Iohannes de Planocarpino a mai Perugia területén született a XII. század utolsó éveiben. Assisi Szent Ferenc első követői közé tartozott, s 1223-tól Németországban tevékenykedett, ahol 1228-ban tartományfőnök lett. Innen küldte a rendtársait a környező országokba, köztük Magyarországra is. 1230-ban visszatér Itáliába, majd Spanyolországba megy, utána ismét Németországban találjuk. 1239 és 1245 között IV. Ince pápa őt küldte a tatárokhoz vagyis a mongolokhoz követségbe. A pápa által a mongolokhoz küldött levélre adott válasszal 1247 novemberében érkezett meg Lyonba, ahol a pápa fogadta, majd IX. Lajos francia királyhoz küldte követ-