Levéltári Közlemények, 62. (1991)

Levéltári Közlemények, 62. (1991) 1–2. - IRODALOM - Dóka Klára: Beke Margit: Esztergomi kanonokok (1900–1985). (Dissertationes Hungariae ex historia ecclesiae, Tomus X.) Unteraching, 1989 / 160–162. o.

160 Irodalom ségbe, végül 1248-ban kinevezte Antivari érsekének, s itt is halhatott meg 1252. augusztus l-jén. A több másolatban fennmaradt műve a „Mongolok története" (História Mongalorum quos nos Tartaros appelamus) két szerkesztésben maradt ránk. A mű első megszerkesztésére minden valószínűség szerint közvetlenül az utazás befejezése után sor került, ennek köszönhetjük az első nyolc fejezetet, míg a második szerkesztésnek a legterjedelmesebbet, a kilencediket azokról a tartományokról, melyeken átutazott feladta teljesítése közben. A legkorábbi kéziratok közül az első szerkesztést nyolc őrizte meg a világ nagy könyvtáraiban (Luxemburg, Párizs, Bécs, Wrocfaw, Oxford, London, Metz), a második szerkesztéséből mindössze hármat őriznek (Cambridge, Leiden, Wolfenbüttel), valamint egy olyat, amelyet nem lehet egyértelműen besorolni sem az első sem a második szerkesztésbe (Torino). A magyar történet egyik jelentős forrása ez a mű, amit az is jelez, hogy korábbi kiadása alapján magyar fordításban is már többször megjelent (Napkelet felfedezése, 1965, 1986, A tatárjárás emlékezete, 1987.) A viszonylag kis terjedelmű (mintegy százoldalnyi) forrás használatát segíti L. Petech bevezetője Ázsiáról, Dzsingisz kánról és utódáról, Ögödejről, valamint a mongoloktól félő, majd azok támadását megismerő Európáról. A szerző életrajzát, valamint a szöveghagyományt E. Menestö vázolta fel, a latin szöveg olasz fordítását M. Cristiana Lungarotti végezte el, a tárgyi jegyzetelés Paola Daffianak köszönhető. Érszegi Géza BEKÉ MARGIT: ESZTERGOMI KANONOKOK (1900-1985) (Dissertationes Hungáriáé ex história ecclesiae, Tomus X.) Unteraching, Görres Gesellschaft, 1989. 213 p. Több évtizedes szünet után napjainkban a társadalomtörténeti kutatások egyik fontos területe az értelmiség helyzetének vizsgálata, melynek egyik részét képezik az egyházi értelmiségre vonatkozó feltárások. Az egyházi értelmiségen belül figyelemre méltó munkálatok folynak a katolikus világi (nem szerzetes) papság középrétege, a kanonokok vonatkozásában is. A különféle egyházi címtárakból és egyéb összesítésekből a XVIII. század óta a kanonokok adatai figyelemmel kísérhetők, szükség van azonban a középkori feltárásokra és átfogó értékelésekre is. A közelmúltban végzett kutatások eredményei közül Köblös József: ,,A budai, fehérvári, győri és pozsonyi káptalan archontológiája 1458—1526. (Magyar Országos Levéltár, Forrástudományi segédletek 3.) Budapest, 1987." című munkáját említhetjük. A szerző a kanonokok testületének (a káptalannak) középkori történetéhez tárt fel forrásanyagot, nagy az érdeklődés azonban e személyek iránt a későbbi korszakból is. Az esztergomi kanonokok adattárát — a kezdetektől 1900-ig — Kollányi Ferenc állította össze. (K.F.: „Esztergomi kanonokok 110—1900, Esztergom, 1900"), és Beké Margit, jelen kiadvány szerzője e munkát kívánta folytatni. A mű Adriányi Gábor bonni teológiaprofesszor gondozásában, külföldön látott napvilágot, az Egyháztörténeti Disszertációk 10. köteteként. A kiadványt az egyháztörténészek haszonnal forgathatják, de levéltári szempontból is