Levéltári Közlemények, 62. (1991)

Levéltári Közlemények, 62. (1991) 1–2. - IRODALOM - Fábiánné Kiss Erzsébet: Fallenbüchl Zoltán: Mária Terézia magyar hivatalnokai. (Történeti statisztikai füzetek 20.) Budapest, 1989 / 158–159. o.

158 Irodalom A decretum alkotójának halála után az ő törvénye is lex lesz, ha beilleszkedik a hagyományba, és ez esetben csak az isteni jog (ius) múlja felül. A ,,régi jó jog" követése Mátyás idején is általános volt. A korszerű jogelvek bevezetésére csak 1486-ban, európai mintákat követve került sor. A kötet készítői a Corpus Juris-t jóval meghaladó teljességet értek el. Döry Ferenc gyűjtéséből kiindulva kutatták fel az összes fellelhető Mohács előtti példányt és vetették össze azokat, elsősorban a hiteles eredetiekre támaszkodva. Ily módon több mint 30 tétel került a forráskiadványba, ebből 7 egy-egy másik decretum kiegészítéseként keletkezett. Abban az esetben, ha egy országgyűlésről nem maradt fenn — mert elpusztult, vagy nem is született — decretum, de a diéta ténye nyilvánvaló az okleveles említésekből, akkor ezt a forrást közli a kötet. Összehasonlításul: a Corpus Juris-ban kevesebb mint 10 törvény szövegét találhatja meg a kutató. Tordai György FALLENBUCHL ZOLTÁN: MÁRIA TERÉZIA MAGYAR HIVATALNOKAI (Történeti Statisztikai Füzetek 10.) Budapest, Központi Statisztikai Hivatal, 1989. 156 p. Fallenbüchl Zoltán levéltárosokat megszégyenítő eltökéltséggel készíti archontológiai, igazgatástörténeti munkák sorát, melyekben nagy szakértelemmel feldolgozott értékes adatokat bocsájt a jelen- és utókor rendelkezésére. Az ismertetés tárgyát képező munka irodalomjegyzéke a szerzőnek 20 ilyen jellegű tanulmányát tárja az olvasó elé, de ebből akár egy is elég lenne ahhoz, hogy tevékenységét hézagpótlóként méltassuk. Személyes okok alapján az 1972-ben ugyané folyóirat lapjain megjelent ,,A Magyar Kamara tisztviselői II. Józseftől a polgári forradalomig 1780—1848" címűt emelem ki, amely nélkülözhetetlen segítségem volt az adatok feldolgozásában az első magyar felelős minisztérium hivatalnokai egy részénél. A jelen tanulmány célja, hogy bemutassa a — nemcsak a levéltári, hanem az egész történetírói szakma által eddig ugyancsak elhanyagolt — hivatalnokság-történet egyik szeletét a XVIII. század második feléből, értve ezalatt a hivatali pályák és a hivatalnoki réteg életkörülményeinek alakulását. A hangsúlyt a központi kormányszékekre (Kancellária, Helytartótanács, Kamara) helyezve, az 1740—1780 között a közvetlenül a magyar korona igazgatása alatti területen (Bánság, Erdély nem) Mária Terézia szolgálatában állott magyar hivatalnokokról esik szó, tekintet nélkül nemzetiségükre. A térbeli (Európa újkori fejlődése) és időbeli (magyar hivatalnokság 1526—1740 között) kitekintés után kerül sor a tulajdonképpeni tárgy részletezésére. Ha az 1526-tól eltelt idő a magyar hivatalnokság kialakulását eredményezte, 1740-nel — a szerző véleménye szerint — az a korszak kezdődik, amikor, az uralkodó és a rendek az igazgatás egységesítésére tudatosan törekedve, a hivatalnokság tevékenységében és életkörülményeiben is határozott vonások figyelhetők meg. Az említett fő kormányszékek jellemzése, az egyes hivatali tisztségek és rétegek (főispán, tanácsosok, szubaltern beosztásúak)