Levéltári Közlemények, 61. (1990)
Levéltári Közlemények, 61. (1990) 1–2. - KRÓNIKA - Érszegi Géza: A XIII. és XIV. századi eredeti pápai oklevelek számbavétele / 197–201. o.
200 Krónika ' Az ígéret megvalósulásának újabb jele a sorozat negyedik kötete. Ebben Brigidé Schwarz az Alsó—Szászországban található eredeti pápai oklevelet vette számba. Újdonság a publikációjában, hogy a regeszták élén szereplő kelethelynek már a mai nevét adja meg az eredeti forrásokat követő eddigi kötetekben szereplő latin név helyett, ahogy ez a Szabályzat módosított változatában is helyet kapott. Továbbá jelentős változást tapasztalni a kötet függelékében is. Schwarz ugyanis már hasznosítani tudta Barbiche munkáját, s így a kancellária alkalmazottainál már bizonyos fontosabb adatokat is megad (pl. hivatalviselésének ideje, hol szerepel az eddigi kötetekben stb.). Ugyancsak újítás, hogy külön listát közöl a XIV. század derekán megjelenő secretariusokról, valamint finomított az egyes kancelláriai személyek tevékenységének megítélésében. Az ötödik kötetben, P. N. R. Zutshi az angliai pápai okleveleket vette számba, de csak az 1305 és 1415 között kiadottakat. Az így is több mint félszáz oklevélhez az eddigiekhez képest további segítséget jelent, hogy a kötetében előforduló összes kancelláriai alkalmazottról egy közös listát is ad. 15 Miként az az eddig megjelent kötetek címéből is kiderül, az Index csak a kancelláriai munkára is adatokat tartalmazó, tehát eredeti okleveleket veszi számba, s kizárólag azokat, melyek az egyes pápák neve alatt jelentek meg. A továbblépés útja a sorozat elkészülte után az lehet, hogy a Római Kúria egyes tisztségviselői által kibocsátott dokumentumokat is összegyűjtik. 16 Hiszen ezek az oklevelek — azáltal, hogy a pápai kancelláriában szokásos formák között jöttek létre — számtalan hasznos információt tartalmaznak a pápai kancellária személyzetére vonatkozóan, nem beszélve arról, hogy rendkívül fontosak az egyes országok történetének rekonstruálásában is. Az ilyen dokumentumok körébe tartoznak többek között az egy vagy több érsek, illetve püspök által kiadott un. litterae indulgenüales} 1 valamint a pápai követek oklevelei. 18 E dokumentumok javarészt a Római Kúria ügyintézőinek közreműködésével készültek, s teljes egészében érvényesek rájuk a pápai ügyintézésre jellemző vonások. Egy 1299-ben kiállított litterae indulgentiales x9 alapján találhatunk rá például az első megbízható adatra Nicolaus episcopus Capritanus működésével kapcsolatban, de ugyanitt található adatok alapján kiegészíthettük a Hierarchia catholica adatai Georgius episcopus Sardensis, vagy lacobus episcopus Chalcedonensis, esetleg Thomasius episcopus Coronensis ténykedésére vonatkozóan. 20 Igaz ugyan, hogy a pápai követ működési ideje alatti dokumentumok elsősorban működési területére utalnak, mégis egyetemes érdekűvé válik a legátus működése akkor, ha tudjuk, hogy utóbb pápa lesz, mint Nicolaus episcopus Ostíensis et Velletrensis, aki XI. Benedek néven ült Szent Péter trónján 1303 és 1304 között. Azonkívül, hogy gazdagabbak lehetünk egy, a XI. Benedek pápa egykori magyarországi legátusi működésére vonatkozó adattal, szót érdemelnek a neve alatt kiadott dokumentum kancelláriai jegyzetei is. Kiviláglik belőle ugyanis, hogy I[ohannes] de Ver[ulis] pápai írnok követte őt Magyarországra, s ezért nem található ebből az időből adat a római működésére. 21 Gentilis bíboros magyarországi követsége meglehetősen részletesen ismert, 22 a vele tartó kúriai tisztviselők pályafutásának nyomon követése azonban csakis a Gentilis neve alatt kiadott eredeti dokumentumok kancelláriai jegyzetei alapján képzelhető el. 23 Ugyancsak a pápai kúria működésébe nyújt betekintést a Ferenc bíboros által kibocsátott litterae indulgentiales. 24 O mint firenzei bíboros szerepel, s így nem véletlen, hogy Himfi Pál fia Benedek magyar követ számára kiadott levelén szintén egy firenzei szerepel procuratorként, s az sem véletlen, hogy hozzá fordult a magyar követ, hiszen rá bízta a pápa a király természetes fiának, Kálmán győri püspöknek az ügyét. 25 Az itt szinte találomra idézett néhány dokumentum azt sugallja, hogy a pápai diplomatika szerves részét képezik azok a dokumentumok is, amelyek ugyan nem a pápa neve 13 Schwarz, Brigidé: Die Originale von Papsturkunden in Niedersachsen 1199—1417. (Index actorum Romanorum Pontificum ab Innocentio HI ad Martinum V electum IV.) Cittä del Vaticano, 1988. Zusti, P. N. R. : Original papai letters in England 1305—1415. (Index actorum Romanorum Pontificum ab Innocentio HI ad Martinum V electum V.) Cittä del Vaticano, 1990. 16 Battelli, Giulio: Problemi generali della diplomatica. Annali della Scuola speciale per archivisti e biblictecari deU'Universita di Roma 11. (1971) 42. 17 Delehaye, Hippolyte: Les lettres d'indulgence collectives. Analecta Bollandiana 44—46. (1926—1928) 287—343; Cheney, Christopher R. : niuminated collective indulgences from Avignon. Palaeographica, Diplomatica et Archivistica. Studi in onore di Giulio Battelli. (Storia e letteratura, 140) Roma, 1979, 353—373. 18 Üebanek, Jindfich: Die Urkunden des päpstlichen Legaten Guido im „Codex diplomaticus et epistolaris regni Bohemiae". Palaeographica, Diplomatica et Archivistica. Studi in onore di Giulio Battelli. (Storia e letteratura, 140) Roma, 1979, 135-143. 19 Magyar Országos Levéltár, Dl 1526 20 Hierarchia catholica medii aevi sive summorum pontificum, S. R. E. cardinalium, ecclesiarum antistitum series ab anno 1198 usque ad annum 1431 perducta e documentis tabuiarii praesertim Vaticani collecta, digesta, edita per Conradum Eubel. Monasterü, 1898. 190., 220., 457., 533. 21 Nüske, Gerd Friedrich: Untersuchungen über das Personal der päpstlichen Kanzlei 1254—1304. Archiv für Diplomatie 21. (1975) 293—294. 22 Acta legationis cardinalis Gentilis 1307—1311. Monumenta Vaticana históriám regni Hungáriáé illustrantia 1/2. Bp., 1885. 23 Magyar Országos Levéltár, Dl 1738. 24 Uo. Dl 77284. 25 Bossányi Árpád: Regesta supplicationum. Bp., 1918, II . 184.
