Levéltári Közlemények, 61. (1990)

Levéltári Közlemények, 61. (1990) 1–2. - KRÓNIKA - P. Szigetváry Éva–Nyulásziné Straub Éva: Békekötések és nemzetközi szerződések : a Magyar Országos Levéltár időszaki házi kiállításának katalógusa, 1989. december 20-tól / 175–197. o.

196 Krónika 5. Magyarország határai a bécsi döntések után. térkép S 75 No 93 6. 1940. december 12., Belgrád Magyar—jugoszláv barátsági szerződés A Magyar Királyság és a Jugoszláv Királyság között 1940. december 12-én Belgrádban — magyar részről gróf Csáky István külügyminiszter és Alexandre Cincar-Markovic jugoszláv külügyminiszter — kötötték meg és írták alá a magyar—jugoszláv barátsági szerződést. Célja a két ország politikai, gazdasági és kulturális téren fennálló kapcsolatának megszilárdítása, abban a meggyőződésben, hogy a szerződés Magyarország és Jugoszlávia érdekeit, a Duna vidékének békéjét és jólétét fogja szolgálni. (A magyar törvényhozás a szerződést az 1941. évi U. törvénnyel törvénybe iktatta. Jugoszlávia ellen 1941. ápr. 6-án megindított német támadásba április 11-én Magyarország is bekapcsolódott, s ezzel megszegte a nem egészen 4 hónappal előbb kötött barátsági szerződést.) A szerződésszegés felborította gr. Teleki Pál miniszterelnöknek a magyar—jugoszláv baráti kapcsolat megőrzéséhez fűzött külpolitikai elgondolásait. Miután a minisztertanács hozzájárult Magyarország részvételéhez a Jugoszlávia elleni háborúban, Teleki április 3-án öngyilkosságot követett el., ,Szószegőlc lettünk gyávaságból, — a mohácsi beszéden alapuló örökbéke szerződéssel szemben" — írta Horthy kormányzóhoz intézett búcsúlevelében. A Teleki halála után megalakult Bárdossy-kormány alatt Magyarország részt vett a Jugoszlávia elleni háborúban. K 2-A-XIV.-1-U.-68 Függelék A nemzetközi szerződések elnevezése, fajai Szerződés elnevezéssel azokat a jelentősebb megegyezéseket jelölik meg, amelyek két vagy több állam egymás közti viszonyára bizonyos mértékig meghatározó befolyást gyakorolhatnak (pl. békeszerződés, kölcsönös segélynyújtási szerződés, megnemtámadási szerződés) tractatus vagy pactum. Egyezménynek többnyire azokat a megállapodásokat nevezik, amelyek bizonyos szakkérdéseket rendeznek (pl. polgári jogsegélyegyezmény, konzuli egyezmények, állampolgársági egyezmény, vagy példa erre maga a nemzetközi szerződések jogát szabályozó 1969. évi bécsi egyezmény is). Megállapodás: általában kisebb jelentőségű nemzetközi szerződések neve, amelyet rendszerint nem az államfő, hanem a kormány által adott meghatalmazás alapján kötnek (pl. árucsereforgalmi megállapodások). Nyilatkozat (deklaráció) elnevezés alatt is jelenik meg nemzetközi szerződés, bár az ilyen név alatt közzétett okmány rendszerint nem tartalmaz kötelező jellegű rendelkezést. Gyakran előfordul, hogy a szerződő felek a nemzetközi szerződéshez értelmező jellegű nyilatkozatot fűznek, amelyről nem mindig állapítható meg könnyen, hogy az a szerződés részének minősül-e vagy sem. Jegyzőkönyv: a kormányok között létrejött és megerősítésre nem szoruló olyan okmány, amely rendszerint korábbi szerződések kiegészítése, azok hatályát kiterjeszti vagy korlátozza. Néha a jegyzőkönyv nagy fontosságú rendelkezéseket tartalmazó önálló okmány: ilyen volt a nemzetközi viták békés rendezéséről szóló 1924. évi genfi jegyzőkönyv, amely azonban nem lépett hatályba, és ilyen az 1925. évi ugyancsak genfi jegyzőkönyv a fojtómérges és egyéb hasonló gázok, valamint a bakteriológiai eszközök hadviselési célokra történő használatának eltiltásáról. Paktum elnevezéssel a szerződő felek rendszerint a létrejött megállapodás újszerűségét és ünnepélyes jellegét kívánják hangsúlyozni. Ilyen jellegű volt a Nemzetek Szövetségének Paktuma (magyarul használatos elnevezése az angol Covenant szó fordításaként inkább Egyezségokmány, az Antikomintem Paktum, a Briand-Kellog paktum, valamint az Emberi jogok 1966. évi két paktuma). Alapokmány (charta): hasonlóképpen ünnepélyes dokumentum, többnyire valamely nemzetközi szervezet felállítására vonatkozó megállapodást tartalmaz, mint például az Egyesült Nemzetek Szervezetét létrehozó Alapokmány. Akta általában az államok jelentősebb számának részvételével tartott nemzetközi konferencián fontos kérdésekben létrejött megállapodás, amely a szóban forgó kérdéseknek a jövőre vonatkozó jogi rendezését célozza, és általános elismertetésre tart igényt. Az ilyen megállapodások többször Általános Akta elnevezéssel jelennek meg, mint pl.