Levéltári Közlemények, 61. (1990)

Levéltári Közlemények, 61. (1990) 1–2. - KRÓNIKA - P. Szigetváry Éva–Nyulásziné Straub Éva: Békekötések és nemzetközi szerződések : a Magyar Országos Levéltár időszaki házi kiállításának katalógusa, 1989. december 20-tól / 175–197. o.

röknek nem adóznak; Esztergom és környéke török kézen marad, Kanizsa adózó falvairól a budai pasa, illetve Batthyány Ferenc a későbbiekben megegyeznek, de a nemesek ott is adómentesek. Az 1606-os bécsi béke feltételei között szerepelt, hogy a császár rövid időn belül békét köt a törökkel. A török birodalom részben az új perzsa háború, részben belső lázadások miatt kereste a megegyezést a Habsburgokkal, hogy erőit koncentrálni tudja; az osztrák fél súlyos gazdasági helyzetében és Bocskai nyomására, illetve közvetítése nyomán hajlott a megegyezésre azzal a feltétellel, hogy a hadseregek pillanatnyi helyzete jelentse a határokat. Ennek értelmében a törökök Kanizsánál és Egernél, az osztrákok Nógrád megyében és a Maros mentén nyertek új területeket. 1622. január 6. Bethlen Gábor erdélyi fejedelem megerősíti a nikolsburgi békét. másolat, papír, 19x27,5 cm E143 Fanc. 3 No 14 Bethlen Gábor xeroxmásolat A békeszerződés Bethlen Gábor sikeres hadjáratának lezárását jelentette. A háború közvetlen oka a Habsburgok, s elsősorban a röviddel korábban trónralépő II. Ferdinánd erőszakos katolizálása elleni fellépés. Ferdinánd mint főherceg sok tanújelét adta annak, hogy a minden áron történő katolizálás híve. Fellépése a német protestáns fejeledelemségeket is szövetségre ösztönözte, s az erdélyi és magyarországi főurakat a katolizálás ellen hadba lépő Bethlen Gábor táborába vitte. Ezidőtájt a magyarországi főurak jelentős többsége protestáns volt, így a vallási fellépés egyben a nemzeti királyság eszméjével is összekapcsolódott. Az 1619-ben indult hadjárat során rövid idő alatt eljutottak Bécs körülzárásáig, Bethlent előbb Magyarország fejedelmévé, majd magyar királlyá választották. Bethlen azonban váratlanul feladta Bécs ostromát, s a lassan felocsúdó császáriak ellentámadása megosztotta az országot, s visszaállt a hatalmi egyensúly, miként Bocskai szabadságharca idején. Ez a tény most is a gyors megegyezést tette szükségessé a még meglévő helyzeti előny kihasználása érdekében. A több szakaszban folyó tárgyalásokon mindkét fel jelentős kompromisszumokra kényszerült. A létrejött szerződés értelmében: Bethlen lemondott a magyar királyi címről; visszaadta a Szent Koronát; adományai a következő országgyűlésig érvényben maradnak, további sorsukról akkor döntenek; nemesség adományait ugyanezen az országgűlésen be kell mutatni, de érvényességüket el fogják ismerni; Bethlen kötelezi magát, hogy nem indít új háborút, cserében megkapja a birodalmi fejedelmi címet, Oppelnt és Ratibort; a hét vármegye (Abaúj, Bereg, Borsod, Szabolcs, Szatmár, Ugocsa, Zemplén) élete végéig az uralma alatt marad, de azok a magyar országgűlésre küldenek követeket; a megyék fenntartására a király évi 50 ezer forintot fizet; Bethlen megkapja birtokadományként Munkácsot, Tokajt, Tarcalt, Keresztúri és Ecsedet; biztosítják Magyarország és Erdély között a szabad kereskedelmet; török elleni támadás esetén a király segítséget ad a fejedelemnek. A békéből kimaradt a háborút közvetlen kiváltó ok rendezése: a szabad vallásgyakorlat biztosításának ígérete. A hét vármegye a 17. században sűrűn lakott, élénk kereskedelmi forgalmú terület volt, ezért játszott fontos szerepet az erdélyi fejedelmek politkájában, Habsburg ellenes harcaikban az, hogy e vármegyéket fennhatóságuk alá vegyék. Ezt Bethlen Gábornak (1622 Nikolsburg) és I. Rákóczi Györgynek (1645 Linz) sikerült elérnie. 8. tárló 1647. évi törvények Az 1645. december 16-i linzi béke országgyűlési becikkelyezése: 1647. évi V. te. eredeti nyomtatott példány, papír, 17x30 cm N 39 Lad. H101 I. Rákóczi György xeroxmásolat Az Erdélyi fejedelemség 1645-ben, a linzi béke után térkép, xeroxmásolat Az 1644/45-ös hadjáratot I. Rákóczi György 1644 őszén kiadott kiáltványában azzal indokolta, hogy a magyar királyságban nem biztosítják a vallásszabadságot, elnyomják a protestánsokat. Ezekkel a vádakkal illette Bethlen Gábor magyarországi hadjárata előtt II. Ferdinándot, de akkor a kereszténységet elsősorban az uralkodó képviselte, a főurak többsége protestáns volt, akiknek támogatását élvezve Bethlen gyors sikereket érhetett el. Rákóczi idejében a főnemesség zöme már katolikus, a köznemesség sorában is kevés támogatást remélhetett a vallási indíték. Rákóczinak katonai segítséget ígért Franciaország, Svédország és Hollandia, a hadjárat elején azonban csak a francia pénzügyi támogatást kapta meg. így kezdeti sikerei után gyorsan vissza kellett fordulnia az osztrákok által szorongatott Felső-Magyarország segítségére. Gyors béketárgyalással igyekezett pozíciói megerősítésére. A tárgyalások már folytak, amikor megérkezett annak híre, hogy a