Levéltári Közlemények, 61. (1990)

Levéltári Közlemények, 61. (1990) 1–2. - Fallenbüchl Zoltán: A XVIII. századi magyar archontológia / 3–21. o.

A XVIII. szäzpdi magyar archontológia 17 jára áll, hanem a magyar archontológiára egyáltalán — nemcsak a magyar történetírás segítésére, hanem forrásanyagunk biztosítására, nemzeti azonosságtudatunk erősítésére, kulturális külkapcsolataink erősítésére is alkalmas lenne. Még meglévő, de a történelem menete által mindenkor veszélyeztetett forrásbázisunk egy darabját tenné — akár más kontinenseken is — a kutatás és az érdeklődés számára hozzáférhetővé, és olyan kiadvánnyal, illetve kiadványokkal tenné a magyar nevet ismertté, amilyennel vagy amilyenekkel más nemzetek számára is útmutatóan szerepelhetnénk. Végül pedig emléket állíthatnánk ezzel azoknak az elfeledett tollforgatóknak, — nagyoknak és kicsiknek — akiknek írásos munkájából maradtak fenn számunkra a történeti kutatás bázisai: a levéltárak. Ez igazi történészi feladat, mégha nem is látványos. E tanulmány szerzője azt reméli, hogy az archontológiai kutatás és publikációs tevékenység a jövőben még nagyobb lendületet vesz. A végcél: európai színvonalú, minden történelem iránt érdeklődő számára jól használható kézikönyv vagy kézikönyv-sorozat. A XVIII. század archontológiájának gyűjtő, rendező, fogalmazó munkájával e sorok írója ezt a célt kívánta szolgálni és egy jövőbeni még nagyobb munkálat alapját megvetni. Remélhető, hogy azt majd a XVI. és a XIX. század meg a magyar középkor archontológiája is követi, sőt, egyszer talán, távoli jövőben, az egész régi magyar értelmiség életrajzi lexikona is, egy „Corpus Intellectualium Hungáriáé", melyben helyet kapnak papok, hivatalnokok, tudósok, orvosok, művészek mellett az elmúlt századok tollforgatói is, mind. Ez persze még távoli cél, és sok lelkes, áldozatkész korszak-specialista történész munkájából születhet majd meg — és mondhatjuk: kell is, hogy valaha megszülessen... E sorok írója, a XVII—XVIII. századi államhivatalnoki archontológiával egy kis követ akart letenni ehhez az épülethez és tapasztalatait — amíg még él és akcióképes — szívesen megosztja mindazokkal, akik ebben a történészhez illő munkában, egy-egy részterületen működni hajlandóak. MINTA Buda harmincadosai — Tricesimatores Budenses 1686-1848 Összeállították: Fallenbüchl Zoltán (1686-1815) és Weeber Tibor (1815-1848) Hochenwarth (Hochwarth) Michael 1686-1697 t (1690: substit. vicecomes Comitatus Pesth) Püringer (Pühringer, Bühringer) Georgius 1697-1705 + Reisweg von Ehrenfeld Joannes 1704-1714 t (antea miles: 1712— inspector Jazygiae et Cumaniae) Leüthner Joannes Georgius 1715-1724 amotus: (antea: advocatus Soproniensis) postea officialis Cam. Hung. Preszeker (Preseker, Prieseker) Georgius 1724-1730 substitutiv Belicsicz (Bellischitz) Franciscus Gabriel 1728-1730 Mikitsch Joannes Georgius 1730-1742 suspens. (antea: officialis militaris) Sartori Josephus Ignatius (ex Szakolcza) subst. 1742-1744 Mikitsch Joannes Georgius 1744-1757 pens. repositus t 1760