Levéltári Közlemények, 61. (1990)

Levéltári Közlemények, 61. (1990) 1–2. - IRODALOM - Oborni Teréz: A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve XIV., XV. Szerkesztette: Gazdag István. Debrecen, 1987 / 167–168. o.

KÁROLY ISTVÁN a „ Medinai földműves családokéról készített dolgozatának céljául kutatása módszeretnek és céljainak bemutatását tűzi ki. Remélhetőleg hasznos és szociológiailag rendkívül fontos következtetésekre jut majd a sok ezer adat elemző feldolgozása után. Bízunk benne, hogy a legközelebbi kötetben már ezekről is olvashatunk. A Tolna Megyei Levéltár tanulmányköteteivel (a tizenegyedikkel is) jelentős szerepet játszik a megye hely történetírásában. Bízunk abban, hogy a szerkesztő tovább erősíti és szélesíti a sorozat készülő újabb köteteinek szerzőgárdáját, amelynek lesz ereje a szemléletbeli megújuláshoz, új témák felleléséhez és az összehasonlító módszer alkalmazásához az egyes történeti események vizsgálatakor. Reméljük, hogy a fenntartó, Tolna Megye önkormányzata méltányolja és elismeri az eddig végzett tevékenységet, és biztosítja a további gondmentes munkát. Jó úton jár, a saját jövőjéért tesz, ha továbbra is segíti a szellemi élet eme területén a kibontakozást. Blazpvich László • A HAJDÚ-BIHAR MEGYEI LEVÉLTÁR ÉVKÖNYVE XIV., XV. Szerkesztette: GAZDAG ISTVÁN Debrecen, 1987. 215 p., 1988. 217 p. A levéltári évkönyvek, mint a megyei levéltárak körül működő helytörténeti műhelyek alkotómunkájának eredményeit közzétevő kiadványok, nem egy esetben akkor is figyelemre méltó, történeti ismereteinket bővítő tanulmányokat ígérnek az olvasónak, ha nem kifejezetten az adott tájegység iránti különös érdeklődéssel veszi kézbe a köteteket. Az utóbbi években megélénkülő regionális kutatásokat reprezentáló évkönyvek sorába illeszkedik a Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XIV. és XV. kötete, Gazdag István szerkesztésében. A változatos tematikájú XIV. kötet (1987) tanulmányai közül igen komoly szakmai apparátussal megírt, értékes dolgozat Popp Klára: Balkáni kereskedők a XVIII. századi Bihar megyében című cikke, amely a szerző célja szerint, elemzi a korabeli nagy kiterjedésű Bihar vármegye balkáni kereskedőiről feltalálható forrásokat, egy nagyobb tematikai és területi kutatáshoz kapcsolódva. A balkáni — magyar nyelvhasználatban általában csak görögnek nevezett — kereskedők XVII—XVIII. századi szerepének, működésének bemutatása után a Bihar megyében ismert görög kereskedők tevékenységét ismerhetjük meg. A megyei levéltárban fellelhető peres iratok között az egyes kereskedőtársaságok vitás ügyei is szerepelnek, ezekből nyerhetünk képet a „societas"okról, forgalmuk mértékéről, valamint azokról a kapcsolatokról, amelyek az ország görög kereskedői között fennálltak. Összességében a szerző megállapításaiból kitűnik, hogy a XVIII. századi balkáni kereskedőréteg, vállalkozókedvéből fakadóan élénkítő hatással volt a hazai kereskedelemre, gazdasági életre, anyagi gyarapodásuk révén mezővárosokban, falvakban földesúri haszonvételek bérlőivé váltak, többletjövedelmüket földvásárlásra, beruházásokra használták föl, némelykor nemesi címet is szereztek. Később a hazai kereskedőtársadalomhoz igazodva ők is veszítettek lendületükből. Itt említendő meg, hogy a szomszédos Szolnok Megyei Levéltár szintén 1987. évi évkönyvében közli Papp Izabella: Görög kereskedők a Jászkunságban című tanulmányát, amelyben a görög kereskedőréteg helyi sajátosságait jellemzi, főként összeírások alapján. Az ilyen dolgozatok nyomán válik mind árnyaltabbá, színesebbé az az összkép, amelyet Füves Ödön és Bur Márta korábban e tárgyban született munkái nyomán alkothattunk a balkáni kereskedők magyarországi tevékenységéről, szerepéről. Béres András: A debreceni szűrszabók és gubacsapók pere a XIX. században című tanulmánya a helyi, több évszázados hagyományokkal rendelkező gyapjúművesség világába vezeti el az olvasót. Megismerkedhetünk a gubaviselet és a gubakészítés XVUI. századi kezdeteivel, majd az 1800 januárjában felvett tanúvallomásból kiderül, hogyan vált mind népszerűbbé, elterjedtebbé ez a ruhadarab az előző évszázad közepe táján, és ennek következtében hogyan váltak gubacsapókká a korábbi szűrcsapó mesterek. A per lényege, hogy a drága szűr iránti kereslet csökkenésével a szűrszabó, szűrcsapó mesterek — akik a kész gubákat fölvásárolták és árusították —, nagyobb haszonra tettek szert, mint maguk a gubacsapók, így az utóbbiak természetesen maguk akarták árulni termékeiket. Az érvek és ellenérvek mindkét részről történő elhangzása során a gubakészítés szakmai fogásait, a piaci viszonyokat is felfedik a vallomástévők. Végül Debrecen város tanácsak 1801. április 15-i határozatában ugyan eltiltotta a szűrszabókat a gubaárulástól, de a mesterek harca ebben a tárgyban és más szakmai kérdésekben mindaddig folyt, évtizedeken keresztül, mígnem századunkban számuk teljesen elfogyott. A hivatkozások között örömmel látjuk Lükő Gábor nevét, akit 1942-ben megjelent ,,A magyar lélek formái" című műve (reprint: Pécs, 1987) miatt a háború utáni hivatalos kultúrpolitika száműzött a néprajztudományból. A fentieken kívül számos értékes művelődés- és gazdaságtörténeti tanulmány található a kötetben. Az 1988. évi évkönyv cikkeinek mintegy fele a reformkor, illetve az 1848—49-es forradalom és szabadságharc kérdésköréhez kapcsolódik. Varga Gábor: Tanítóképzés a Debreceni Kollégiumban című dolgozatából Zákány Jó-