Levéltári Közlemények, 60. (1989)

Levéltári Közlemények, 60. (1989) 1. - Trostovszky Gabriella: Az esztergomi káptalan XIII–XVI. századi oklevelei az Országos Levéltár Diplomatikai Levéltárában / 57–81. o.

74 Trostovszky Gabriella A fassionalis oklevelekben tehát minden esetben név szerint felsorolták az ügylet valamennyi résztvevőjét, pontosan megjelölve az illető rangját, címét, jogállását, egykori vagy jelenlegi tisztségeit, az ügyben játszott szerepét. Részletesen feljegyezték az esemény lefolyását. Igen nagy gonddal foglaltak írásba minden ezzel kapcsolatos jogi jelentőségű tényt, intézkedést vagy megállapodást. Ha pénz cserélt gazdát az ügylet során, pontosan megjelölték annak értékét, illetve ha nemesfém darabbal történt a fizetés, a mértékegységet, amely szerint súlyát meghatározták. Az oklevelek szövegezése, kiállítása minden részletre kiterjedő figyelmet, alapos, körültekintő, gondos munkát kívánt. Nem véletlenül, hiszen ezek az iratok tulajdonosaik számára létfontosságú jogokat biztosítottak. Vita vagy per esetén nagy jelentősége volt annak, hogy valamely esemény megtörténtét, bizonyos kötelezettségek teljesítését — vagy éppenséggel elmulasztását — hitelt érdemlően lehessen igazolni. Az oklevél mindaddig, míg a bizonyító erejét csorbítatlanul megőrizte, a benne foglalt jogi tény kétségtelen bizonyítékául szolgált. Ha anyaga vagy pecsétje megsérült, esetleg elveszett, illetve más okból érvényét veszítette, többé nem volt alkalmas perbeli felhasználásra. Ezért, akinek okleveleit ilyen veszély fenyegette, idejekorán kérte a káptalantól azok átírását, az éppen használatban lévő pecséttel való megerősítését. A biztonság okából történt átírás szokásos formulái ezek: }

,X. ad nostram accedens presenciam exhibuit nobis (következik az átírandó oklevél kiadójának és tárgyának megjelölése) nos petens cum instancia guod guia predictas literas propter causas legitimas et formidabiles ad causas ferri non posset (vagy: guod cum sumptum sive tenorem predicti privilegy alias necesse habeat exhibere timeatgue viarum discrimina insultus hominum malignorum et alios casus fortuitos ac malicia temporis inpacati si idem privilégium secum portaret) in spem ipsum transcribi et literis nostris patentibus inseri facéremus cautelam cuius tenor talis est. . .Nos igitur iustis et legitimis X. peticionibus annuentes videntesgue prefatas litteras in nulla sui parte főre viciatum ipsum de verbo ad verbum transscribi et presentibus inseri fecimus ad cautelam firmiorem."

106 Ha saját régebbi oklevelét írta át a káptalan, így szólt a megerősítés „cuius ad instanciam aliud par eiusdem privilegy camera ecclesie nostre inguiri facimus et reinvenimus innocentes esse non abrasum non cancellatum nec in aligua sui parte viciatum de verbo ad verbum nil diminuendo vei addendo presentibus duximus inserendum.

,no7 A fassionalis és átíró oklevelekben a narratiót corroboratio követi az alábbi formában: 1. „In cuius rei testimonium et perpetue firmitatis stabilem presentes litteras nostras alphabeto intercisas eisdem partibus duximus sub sigillo nostro maiori — minori — concedendas (vagy appensione sigilli nostri maioris —minoris— guo nunc utimur fecimus communiri."

ÍOS 108

Pl.: 1289. március 16. — Dl. 70389 és 1338. november 7. — Dl. 435 107 Pl.: 1298. október 3. - Dl. 95604 108 Pl.: 1298. október 3. - Dl. 95604; és 1341. - Dl. 3437