Levéltári Közlemények, 60. (1989)

Levéltári Közlemények, 60. (1989) 1. - Trostovszky Gabriella: Az esztergomi káptalan XIII–XVI. századi oklevelei az Országos Levéltár Diplomatikai Levéltárában / 57–81. o.

Az esztergomi káptalan 13—14. századi oklevelei 75 2. „In cuius rei memóriám perpetuamque firmitatem ut ipsa (következik az oklevélbe foglalt jogcselekmény meghatározása) robur optineat nec possit per quempiam retractari presentes concessimus sigilli nostri munimine roboratas (vagy fecimus nostroque pendenti et autentico sigíllo sigittari)."

lm A corroboratióhoz a XIV. század első felétől gyakorta hozzáfűzték a registrumba való feljegyzésre vonatkozó záradékot: „Quarum tenorem de verbo ad verbum nil addendo nilque diminuendo in nostro registro resciribi faciendo cum pare eiusdem privilegii interciso in custodia seu conservatorio predicte ecclesie nostre sub sigitto nostro fecimus reponi perpetuo conservandum. "

no A corroboratio nem jelzi minden esetben a chirographálás tényét, illetve azt, hogy a megpecsételés melyik pecséttel történt. A dátum leggyakrabban a keresztény ünnepekhez igazodik, egyes örökérvényű oklevelek esetében azonban a római naptár szerint határozták meg a kiadás idejét.

111 A káptalan legkorábbi kiadványain csak keletkezésük évét jelölték meg. A hónapot és a napot a XIII. század hetvenes éveitől kezdve tartalmazza viszonylag rendszeresen a dátum. A lectorok a keltezésben gyakran megnevezték magukat ,,dátum per manus X. lectoris ecclesie Strigoniensis"

112 formában. Olykor felsorolták a megpecsételésnél jelen levő személyeket is.

113 Igen érdekes példáját találjuk ennek a káptalan egy 1214-ben kiadott oklevelében.

114 Ebben az esetben a felsorolt személyek nem a megpecsételés tanúi, hanem a megpecsételés idején különféle méltóságot viselő egyházi emberek. A királyoklevelekben tanúk helyett már igen korán inkább a világi és egyházi tisztviselőket nevezik meg. Az esztergomi káptalan vizsgált oklevelei között ez az egyetlen, amelyben a királyi kancellária gyakorlatának nyilvánvaló hatása megmutatkozik. Ezenkívül több alkalommal is kétséges, hogy a felsorolt káptalani tisztségviselők valóban valamennyien szemtanúi voltak az oklevél megpecsótelésének; ennek ellenkezőjét azonban egyéb adatok hiányában nem lehet bizonyítani. Ha a káptalan királyi vagy bírói parancsra közhitelű tanúként vett részt valamely jogcselekmény végrehajtásában, tevékenységéről jelentés ben számolt be. Ezek az oklevelek rendszerint inscriptióval kezdődnek, melyben „Serenissimo (excellentissimo) dominó X. dei gratia illustri regi Hungarie (következik a király közép-, ül. teljes címe) dominó ipsorum metuendo"

115 formában nevezik meg a címzettet. Az intitulatio általában csak ennyi: „capitulum ecclesie Strigoniensis"

11

*, olykor azonban a prépost nevét is magába foglalja.

117 109 Pl.: 1259. június 15. - Dl. 487; 1266 110 PL: 1356. május 13. - DL 4614 111 PL: 1270. október 24. - DL 25 112 PL: 1355. július 1. - DL 4533 113 PL: 1243. - DL 86823 114 1214. - Dl. 86129 "

S

PL: 1385. július 6. - DL 7282 116

PL: 1275 körül - DL 1248 117 PL: 1331. május 14. - DL 2642 DL 615; ós 1355. - DL 2866