Levéltári Közlemények, 60. (1989)

Levéltári Közlemények, 60. (1989) 1. - Trostovszky Gabriella: Az esztergomi káptalan XIII–XVI. századi oklevelei az Országos Levéltár Diplomatikai Levéltárában / 57–81. o.

Az esztergomi káptalan 13 — 14. századi oklevelei 61 káptalan megbízottja előtt az illető birtokok területén, és az a nemesek segítségével kijelöli az új határokat.

32 Előfordult, hogy a bevallás valamely királyi parancs vagy elhatározás végrehajtásáról szólt.

33 Libertinus felszabadításáról szóló fassióra a vizsgált oklevelek között egyetlen példa található. Az 1275-ből származó oklevélben Leel-i Salamon comes és fiai arról tesznek bevallást, hogy 4 márka ezüst lefizetése ellenében felszabadították és örökös szabadsággal ruházták fel libertinusukat

34

. Az a jogszokás, hogy a libertinusok — a világi birtokon részben önállóan gazdálkodó házas-földes szolgák — pénzen megválthatták szabadságukat, éppen a XIII. század második felében terjedt el. A szokatlan az említett esetben tehát nem a felszabadítás ténye, hanem az azért fizetett kiemelkedően magas — az átlagos megváltási díj négyszeresét kitevő — összeg.

35 Végrendelkezni lehetett a káptalan előtt személyesen megjelenvén vagy hiteles emberei jelenlétében. A végrendelkező mindkét esetben kinyilvánította, hogy jóllehet testben beteg, szellemi képességeinek teljes mértékben birtokában van, majd rendelkezett ingó és ingatlan vagyonáról.

36 Az esztergomi káptalan a XIV. század harmincas éveitől kezdve gyakran látta el okleveleit olyan záradékkal, amely arra utal, hogy annak tartalmát kiadás előtt részletesen és pontosan bemásolták a registrumba, melyet a sekrestyében lévő conservatoriumban őriztek.

37 Ennek alapján később kívánságra újabb hiteles oklevelet adhattak ki még akkor is, ha a fel példánya megsérült, vagy elveszett.

38 Ha sem az oklevél par-ja nem volt meg a káptalan conservatoriumában, sem pedig tartalmát nem jegyezték fel a registrumban — amint ez különösen a korai években gyakran megtörtént —, ugyanez hosszadalmas azonosítási eljárás után volt csak lehetséges. Különösen olyan esetben, ha a félnél lévő példány pecsétje is megsérült. A registrum pontos vezetésének fontosságát támasztja alá az az eset, amelyről a káptalan egy újkori egyszerű másolatban fennmaradt, de biztosan 1282 után íródott okleveléből értesülünk.

39 Akkor ugyanis megjelentek a hiteleshely előtt a Ponyk-i tanács képviselői, és bemutattak egy pergamenre írott és a régiség miatt erősen megrongálódott pecséttel ellátott oklevelet. A pecsét majdnem teljesen elpusztult, azonban köriratának maradókából mégis világosan kiderült, hogy az esztergomi káptalané.

40 Az oklevelet a vizsgálat lefolytatása után átírták, és új pecséttel látták el. A Ponyk-iak által bemutatott oklevél tartalmát megvizsgálva azonban kétségtelenül kiviláglik annak hamisítvány volta; vagyis az 32 PL: 1350. április 21. - Dl. 87247 33 PL: 1252. - DL 65696 ós 1273. július 1. - DL 65709 34 DL 40129 35

BOLLA 145-148. p. 36 PL: 1336. május 3. - Dl. 3000; 1355. június 20. - DL 4529 37 PL: 1355. július 1. - Dl. 4533; 1356. május 13. - Dl. 4614; 1347. március 26. - Dl. 41299 38 PL: 1358. június 2. - Dl. 1072; 1274. augusztus 30. - DL 40117; 1269. július 20. - DL 86129 39 K. N. — DL 58424: benne átírva az esztergomi káptalan 1282. évi, egy Ponyk nevű föld és erdő határjárásáról szóló oklevele. 40 . . . praesentaverunt nobis quasdam litteras in pargameno eonsoriptas, sigilisque nostris, licet iam propter vetustatem et antiquitatem nimiam corruptas, et communitas, ita tamen ut quantitate circulari et circumferentiae clarae appareat fuisse sigillum nostrum . . .