Levéltári Közlemények, 60. (1989)

Levéltári Közlemények, 60. (1989) 1. - Trostovszky Gabriella: Az esztergomi káptalan XIII–XVI. századi oklevelei az Országos Levéltár Diplomatikai Levéltárában / 57–81. o.

62 Trostovszky Gabriella esztergomi káptalan — lényegében tudtán kívül — a hitelesség erejével ruházott fel egy hamis oklevelet.

41 Ha a hiteleshely egy bevallásról pátens oklevelet adott ki, annak záradékában ígéretet tehetett arra, hogy ha a fél más alkalommal bemutatja, kérésére privilegiális oklevélben erősíti meg a benne foglaltakat.

42 Az esztergomi káptalannak több tanúsítványa szól arról, bogy az erre kijelölt időpontban megjelentek a káptalan előtt olyan személyek, akiknek zálogosításból, adásvételből vagy más ügyletből származó adósságuk volt, és megfizették az előírt összeget. Abban az esetben, ha csak az adós jelent meg, a káptalan megbízottja nyugta ellenében átvette tőle a pénzt, és a conservatoriumban helyezte el megőrzésre.

43 A káptalant az oklevelek kiállítása fejében meghatározott összeg illette meg, amelynek egyik felét a lector, másik felét a megpecsételésnél jelenlévő kanonokok kapták. 1397-ben egy zárt oklevél díja 12, egy pátensé 24 dénár volt. A privilégium árát 100 dénárban szabták meg azzal a kikötéssel, hogy „ha tartalma nagyfontosságú, meg lehet egyezni az árat illetően."

44 Az egyházi testületek iránt megnyilvánuló közbizalom indokolta, hogy az esztergomi káptalan — a többi hiteleshelyhez hasonlóan — hosszú évszázadokon keresztül jelentős szerepet játszott a bírói joggyakorlat szinte minden területén. Ha egy perben tanúk kihallgatására volt szükség, a tudományvételt végző bírói megbízott mellett egy, a hiteleshely által kiküldött személy is megjelent, aki hivatalosan bizonyította az esemény megtörténtét. Határjárás, birtokbaiktatás vagy bírói ítélet végrehajtása hasonlóképpen elképzelhetetlen volt közhitelű tanú jelenléte nélkül. Ilyen irányú tevékenységéről a káptalan jelentésben számolt be az illetékes bírónak. A jelentést, akár az uralkodó, akár az uralkodó nevében bíráskodó nádor vagy országbíró meghagyására történt eljárásról volt szó, egyaránt az uralkodónak címezték.

45 A parancslevelet a relatioban rendszerint teljes terjedelmében átírták. A káptalan a parancslevél átvétele után kiküldte hiteles emberét, akinek jelenlétében a királyi ember végrehajtotta feladatát. Megtörtént az is, hogy egy ügyben két egymásnak ellentmondó mandátum érkezett. Ilyen esetről számol be a káptalan egy, az 1280-as évekből származó oklevele. Ekkor Gergely esztergomi prépost és András Bana-i comes is bemutatott egy-egy királyi oklevelet, aminek alapján mindketten maguknak követelték Borch possessiót. A káptalan mindkettőt szó szerint átírta, majd közölte, hogy ,,mivel pedig Felségtek oklevelei — amint ez tartalmukból kiviláglik — ellentétesek egymással, senkit sem küldtünk magunk közül a mondott birtokra; Felségtek döntse el, hogy mi következzék ez után."

46 Ha — például tudományvétel alkalmával — a felek számára külön-külön királyi embert jelöltek ki, mindegyiket egy-egy káptalani megbízott kísérte.

47 A határjárást, iktatást, idézést vagy eltiltást a határosok és szomszédok jelen" KARÁCSONYI 30-31. p. 158. 42 PL: 1358. szeptember 25. - Dl. 97866 «PL: 1362. szeptember 30. - DL 91582 ** Visitatio 93. p. . . . vei si esset magnae importantiae, prout de ejusdem pretio concordari poterit. 45 GERICS 615. p. *

G DL 60120. Quia verő predicte litere vestre varié erant sieut patet in tenoribus earundem nos ad presens non misimus aliquem ex nobis ad terram antedictam. Unde quid bae fieri debeat vestra deliberat celsitudo. 47 PL: 1340: május 7. — Dl. 3284