Levéltári Közlemények, 60. (1989)
Levéltári Közlemények, 60. (1989) 1. - Jakó Zsigmond: Az erdélyi papírmalmok feudalizmus kori történetének vázlata, XVI–XIX. század / 3–55. o.
Erdélyi papirmalmok a 16 — 19. században 5 az egyes papírmalmok történetét részleteiben is feltáró későbbi kutatásoknak. Másrészről olyan ideiglenes segédeszközül kíván szolgálni, mely a hazai írástudományok művelői számára addig is biztosítja a legfontosabb tájékoztatásokat a régi belföldi papírgyártás erdélyi ága felől, amíg e kérdés végleges feldolgozása elkészülhet. Tekintve azt, hogy az erdélyi papírmalmok készítményeit a román kereskedők a Balkánon is elterjesztették, ezeknek a műhelyeknek és víz jegyeiknek tanulmányozása a szomszédos országok történeti-filológiai-bibliológiai kutatása számára szintén hasznosnak ígérkezik. A feudalizmus korabeli erdélyi papírmalmok története három, világosan elkülönülő szakaszra bomlik. A XVII. század első évtizedével zárul a városokhoz kapcsolódó, polgári jellegű, úttörő kísérletezések kora. Az ezt követő évszázadot a fejedelmi kezdeményezések jellemzik. Az 1712 —1848-ig terjedő korszak sokszínű, manufakturális vállalkozásai viszont már a tőkés fejlődés irányába mutatnak. Az erdélyi papírgyártás kezdetei felől a legújabb irodalomban is különféle vélemények olvashatók. Fitz József a papír bősége, olcsósága és bizonyos vízjegyek alapján feltételezi, hogy Szeben és Brassó vidékén már a XV. század második felében működött papírmalom. 4 Farkas Ferenc azt is tudni véli, hogy — amint erre előbb céloztunk — 1514-ben a Brassó közelében lévő Prázsmáron készítettek papirost. 5 Mihai Popescu és Gheorghe Ionescu viszont azt állítja, hogy Brassóban, illetve Szebenben 1539 óta folyt papírgyártás. Dumitru Todericiu és nyomában Aurél Dtmboiu pedig a legfrissebb irodalomban azt a nézetet igyekszik bevinni, hogy a hazai papírkészítés a Szeben melletti Orlát papírmalmában kezdődött, és erről 1534—1539-ből^származó történeti adatok szólnak. 6 Mindezeknek a véleményeknek közös jellemzőjük, hogy semmiféle hiteles történeti adattal sem támaszthatók alá. Éppen ezért, Bogdán István kritikai ellenőrzése után 7 , ezeket a nézeteket minden további nélkül figyelmen kívül hagyhatjuk. A brassói papírkészítés kezdetei Az erdélyi papírkészítés, a jelenleg ismeretes, hiteles adatok szerint, Brassóban indult meg, és kezdete szinte napnyi pontossággal meghatározható. Brassó város számadáskönyve ugyanis az 1546. március 7-i kiadási tételek között megőrzött egy bejegyzést, mely szerint János papír csináló mesternek két forint áldomást fizettek, amikor a helyben készült első papirost a bírónak és a tanácsnak bemutatta. 8 Az első hazai papírcsinálónak egyébként teljes nevét is fenntartotta a virágzó brassói annálisztika. A kortárs Hieronymus Ostermayer és az őt másoló későbbi annálisták szerint egy Hannes nevű 4 Fitz József: A magyar nyomdászat, könyvkiadás és könyvkereskedelem története. I. Bp., 1959. 108. — Uő: A magyar könyv története. Bp., 1959. 48. 5 Farkas: i. m. 10. 6 Popescu, Mihai: Fabrici de hírtie ín Transilvania. Filigranele. In: Artasi tehnica grafica 1940. 13. sz. 52. — Ionescu: i. m. 78. — Todericiu, D.: Din istoria fabricárii hirtiei in Tárile Románesti. In: Celuloza si hirtie XI. (1962). 4. sz. 151. — Dtmboiu, Aurél: De la piatra la hirtie. Bucuresti, 1964. 242., 299. 7 Bogdán István: Az első magyar papírmalmok. In: Papíripar és Magvar Grafika 1959. 2. sz. 67-73. 8 Quellen zur Geschichte der Stadt Kronstadt in Siebenbürgen (A továbbiakban t Quellen). III. Kronstadt, 1896. 340.
