Levéltári Közlemények, 60. (1989)
Levéltári Közlemények, 60. (1989) 1. - Jakó Zsigmond: Az erdélyi papírmalmok feudalizmus kori történetének vázlata, XVI–XIX. század / 3–55. o.
48 Jako Zsigmond 1799-ben az írószerekre engedélyezett összegből a törvényhatóságok a századfordulón innen már nem fedezhették papírszükségletüket, papír ellenében rongygyűjtést vállaltak a legközelebbi papírmalom javára. A közigazgatási apparátus segítségével begyűjtött rongy ellenében kapott papírból nemcsak a törvényhatóságok hivatalai, hanem azok a falvak is részesültek, amelyek a rájuk kivetett rongymennyiséget beszolgáltatták. Bár a gubernium eleinte tilalmazta, hogy a törvényhatóságok rongygyűjtéssel foglalkozzanak, mégis így látta el magát papirossal már 1808 előttől fogva Kolozs vármegye Kolozsmonostorról, 1813-tól kezdve Udvarhely szék Oltbogátról, Hunyad vármegye Roskányból stb. Ez a mindkét fél számára előnyös megoldás 1818 körül már Erdély szerte annyira általános lehetett, hogy ekkor maga a gubernium is utasította a törvényhatóságokat, hogy a papírellátásuk fedezésére a falvaikkal gyűjtessenek rongyot. Miután 1844-ben a gubernium újból eltiltotta ezt a patriarkális gyakorlatot, a papírmalmok nyersanyagellátását végleg a vándorkereskedők vették át. 294 Minthogy egy-egy törvényhatóság évi papírszükséglete a XIX. század elején 50-70 kötés körül mozgott, a begyűjtött 50-70 q rongyért kapott 25-35 kötés papirossal a szükséges mennyiség felét biztosíthatta magának. Az egyes papírmalmok és törvényhatóságok között évtizedeken át fennálló együttműködés felől a kolozsmonostori manufaktúra és Kolozs vármegye 1836. évi megállapodásából tájékozódhatunk. 295 Ennek értelmében Kolozs vármegye kötelezte magát, hogy mezőségi hat járásában a szolgabírák útján a falusi bírákkal 70 q kimosott és megszárított, jobb minőségű rongyot gyűjtett kizárólag a kolozsmonostori papírmalom részére. Az üzem minden két mázsa rongy után egy kötés jó írópapirost köteles a megye levéltárába beszolgáltatni. Ezekkel a megoldásokkal és a beváltási ár emelésével sikerült a XIX. század húszas éveire a papírmalmok rongyellátását megoldani. Például 1823 körül Hunyad vármegye már annyi rongyot gyűjtetett a roskányi malom számára, hogy az mindet fel sem tudta dolgozni, hanem a felesleget el kellett adnia a nagyobb teljesítőképességű orláti üzemnek. 296 Az erdélyi papírmalmok nyersanyagellátását nagymértékben megkönynyítette, hogy az örökös tartományok papírkészítőinek a monarchia e távoli részéből nem volt érdemes kiszállítani az egyébként is többnyire kenderből készült itteni durva rongyot. 287 Tehát nem az itteni papíripar tényleges szükségleteiből, hanem a rohamosan fejlődő és nyersanyaghiánnyal küzdő külföldi papírgyártás igényeiből fakadt Fridvalszky János (1730—1784) professzor 294 A gubernium tiltja, illetve szorgalmazza a törvényhatóságok rongygyűjtésót: Torda vm. lvt. Pol. 78/1808. - Udvarhely széklvt. Pol. 542/1818 (3610/1818. gub. sz.), 760/1844 (2850/1844. gub. sz.) — A törvényhatóságok és a papírmalmok együttműködésére: Torda vm. lvt. Pol. 78/1808, 436 és 1303/1834. - Udvarhely szók lvt. Pol. 763 ós 139/1813, 139 és 284/1832, 266/1833, 176/1834, 341/1843. - Bethlen cs. küküllővári lvt, Fasc. LXVIII. Nr. 21. — Kornis cs. lvt. A dévai urad. lvt. Ladula 91. Fase. C. Nr. 12 (A domínium tisztségének jegyzőkönyvében 123/1823 XII. 8. sz. alatt). — Bogdán: i. m. 234. 295 A kolozsmonostori urad. lvt. Nr. 241. Az üzem kikötötte: „A rongyokban négy nyüstös, fekete, durva, festett, vagy posztóval ós szőrrel elegyített rongyok ne légyenek ..." 298 Kornis cs. lvt. A dévai urad, lvt. Ladula 91. Fasc. C. Nr. 12 (A dominium tisztségének jegyzőkönyvében 123/1823. XII. 8. sz. alatt). A rongy mázsáját ekkor 3 Rft-tal fizették. 297 Bogdán: i. m. 231-233.
