Levéltári Közlemények, 60. (1989)
Levéltári Közlemények, 60. (1989) 1. - Jakó Zsigmond: Az erdélyi papírmalmok feudalizmus kori történetének vázlata, XVI–XIX. század / 3–55. o.
Erdélyi papírmalmok a 16 — 19. században 47 gokat és a készített papír felét. Olykor az uradalom a beszolgáltatott kész papirosért fizet kötésenként egy-egy német Ft-ot, és ebből él a mester. 285 A termelés fokozásának a felszerelés elavultsága, a szakismeretek alacsony színvonala mellett másik akadálya — akárcsak külföldön 286 — az volt, hogy csak kivételes esetekben sikerült a malmokat kellő mennyiségű és finomabb minőségű nyersanyaggal ellátni. Az itt szokásos eljárás mellett ugyanis minden három kötés papiroshoz egy mázsa rongy volt szükséges. 287 A roskányi malom árendátora, Andreas Maurer 1775-ben azért bukott bele bérletébe, mert a dévai uradalom képtelen volt leszállítani az évenként szükséges 300 q rongyot — annak ellenére, hogy jobbágyait valósággal kényszerítette elhasznált ruhaneműik beszolgáltatására. 288 A rongygyűjtés általában a malom tulajdonosának volt a kötelessége, s a bérlő a beszállított mennyiséget fizette ki mázsánkénti 1 — 1,40 magyar Ft-tal. 289 Az udvarbírók viszont a begyűjtést többnyire patriarkális szervezettséggel és rendetlenül végezték. Például Kercsesorán 1740-ben azt a rongyot dolgozták fel, amit bevittek a malomba eladni. 290 Később azonban három-négy jobbágy szekerével járta a vidéket és a rongygyűjtéssel egyidejűleg a falvak papírszükségletét is ellátta, saját hasznára kereskedve a malom készítményeivel. 291 Ezeknél 4-5 hétbe is beletellett, amíg egy mázsa rongyot összeszedtek. A magyaréi papírmalomban viszont úgy szerezték a nyersanyagot, hogy az uradalom szekerei gyümölccsel, böjtidőben pedig aszalványokkal járták a mezőségi falvakat, és ezekkel fizettek a beszolgáltatott rongyért. 292 Minthogy ezekkel a módszerekkel nem lehetett az üzemek rendszeres nyersanyag-ellátását biztosítani, a XVIII. század vége felé szokásba jött, hogy kereskedőkkel szerződést kötöttek bizonyos mennyiségű rongy gyűjtésére. Például Kercsesorát 1782 körül éveken át Vásárhelyi Péter és Iancu Bänätean fogarasi kereskedő látta el ronggyal. 293 A papírmalmok nyersanyagellátását kedvezően befolyásolta a hivatalok növekvő papirosfogyasztása. Miután a gubernium részéről 1772-ben, illetve 285 [TJo. Arca BB. Fasc. III. Nr. 70. — Teleki cs. kÖvárhosszúfalusi lvt. Jelzetlen iratok (Özv. Teleki Józsefnéval való egyezség iratai) — A papíripari dolgozók helyzetére vonatkozóan: Bogdán István: Papírkészítő mesterek és legények a 18. században. In: Papír- ós Nyomdatechnika VIII. (1956). 6. sz. 189 — 196. — Uő: Régi magyar mesterségek. Bp., 1973. 7-14. 286 Thiel: i. m. 73., 90. — Bogdán: A magyarországi papíripar. 231 — 233. 287 Kemény cs. csombordi lvt. Fasc. XXXIII. Nr. 1174. — A rongygyűjtésre általában lásd Bogdán: i. m. 231 — 233. 288 j/[£g a Lápos melléki Haller-birtokok jobbágyai is panaszkodtak az erőszakos rongygyűjtés miatt: ,. . . minekutánna a papiros malom el árendáltatott, a rongy szedésre az árendátortól keményen kéntelenittetnek és áztat drága pénzel fizetni kénszeritetnek . . ." (1773). A dévai uradalom jobbágyainak panaszaiból: ,,. . . A roskányi Pappiros Malomhoz rongyoknak adására Gornyikok által ugy annyira kinszeritetünk, hogy fél viseltes ingeinket is oda kelletik adnunk . . ," (1779). Kornis cs. lvt. A dévai urad. lvt. Ladula 75. Fasc. VIII. Nr. 127. 289 Szádeczky Kardoss: i. m. 157. 290 „. . . az rongyot bajosab szerezni, mint az Papirosát meg készíteni, mostani időben senki sem hoz eladó rongyát . . ." Teleki cs. kendilónai lvt. Missiles: Mohai Mózes — Teleki Ádámhoz. 1740. I. 15. 281 A kercsesorai malom 1779 — 1782. évi számadásaiban ilyen tételek is olvashatók: „Rongyszedő Szpatarnak adtam el 2 kötés irni való 1-ső rendű papirost..." „Adtam el Rongy Szedőknek . . ." Uo. Jelzetlen iratok). 292 Kemény cs. csombordi lvt. Missiles: Kemény Simon — Intze Istvánhoz. 1796. III. 10. 293 Teleki cs. kendilónai lvt. Jelzetlen iratok (A kercsesorai papírmalom 1779 — 1782. évi számadásai).
