Levéltári Közlemények, 60. (1989)
Levéltári Közlemények, 60. (1989) 1. - Jakó Zsigmond: Az erdélyi papírmalmok feudalizmus kori történetének vázlata, XVI–XIX. század / 3–55. o.
44 Jákó Zsigmond donosok és bérlők pereskedéssei és állandó pénzzavara következtében mindkét malom termelése fokozatosan lehanyatlott, mind minőségi, mind pedig mennyiségi tekintetben. A két csíki üzem ugyan még 1868-ban is működött, de ekkor már csak csomagoló és itatóspapírt készített és írópapírt már régen nem gyártott. írópapírjaikat a csiki mesterek a készítési hely és év CSÍK SZENT MÁRTON és SZT KIRÁLY formában való megnevezésével jelölték. Ilyen vízjegyek egyelőre az 1847-ig terjedő időszakból ismeretesek. 269 A Gelencén ugyanebben az időszakban létesített papírmalomról ez ideig csupán annyit állapíthattunk meg, hogy 1842—1847 között bizonyosan működött, és az ismert brassói nagykereskedő Radu Orghidan számára készített papirost. 270 Az eddig ismertetett magánvállalkozásoktól minden tekintetben különbözik a frecki papírmalom. Ez ugyanis az első tőkés vállalkozás az erdélyi papíriparban. Történetének feltárásához a szebeni Állami Levéltár rendszeres átvizsgálása volna szükséges. A XIX. század negyvenes éveiben egy gépi erővel működő, jól felszerelt malom létesítése — éppen a közeli orláti példa nyomán — kifizetődő befektetésnek látszott. Ezért 1839-ben Ludwig v. Schüler szebeni polgár Goerikkel, a szebeni papírcsináló mesterrel társulva egy ilyen korszerű malomban kívánta kamatoztatni tőkéit. Amikor azonban a frecki határban vásárolt telken Schüler elkezdte az építkezést, Szeben város, Báthori 1573. évi kiváltságlevelére hivatkozva, csírájában igyekezett megfojtani a konkurrens manufaktúrát. 271 A jogvita azonban Schulerék javára dőlt el, a malom felépült, és rövid idő múlva évi tízezer kötésnyi termelésével a feudális Erdély egyik legnagyobb papír-manufaktúrájává nőtte ki magát, mely készítményeinek finomságával is kiemelkedett a többi közül. 272 Vízjegye a papírcsináló névkezdő betűit (S.G.) és a készítés helyét (FRECK) tüntette fel. Az erdélyi papírmalmok termelési és értékesítési viszonyai a XVIII— XIX. században Az erdélyi papírtörténetnek a XVIII. század az első korszaka, melyből már az apróbb részletek tisztázásához is elegendő bőségben rendelkezünk adatokkal. Ez teszi lehetővé, hogy — bár a kellő előtanulmányok egyelőre még hiányoznak 273 — fentebbi kutatásaink alapján már most rámutassunk néhány olyan sajátosságra, amelyek e korban összefoglalóan jellemezték az itteni papírgyártást. Mindenekelőtt az eddigi feltételezésekkel szemben megállapítható, 274 hogy a későfeudalizmus időszakában Erdélyben a racionalizálásra törekvő 269 Pál-Antal: i. m. 19 — 29. (hasonmások). *™Kováry: i. m. 221. - Kurz's Magazin I. (1844). 162. - Barbat: i. m. 200. A tulajdonos nevét feltüntető vízjegye 1842-bŐl: Stenner-gyűjtemény. II. 199. «»Szeben lvt. TJ. 2. 79. f. 1-2. 2n Kőváry: i. m. 221. 173 Mintaszerű üzemmonográfia, sok hasznosítható párhuzammal: Bogdán István: A lékai (hámori) papírmalom a XVIII. században. In: Történelmi Szemle III. (1960). 46-93. "*Surdu: i. m. 860-861.
