Levéltári Közlemények, 60. (1989)
Levéltári Közlemények, 60. (1989) 1. - Jakó Zsigmond: Az erdélyi papírmalmok feudalizmus kori történetének vázlata, XVI–XIX. század / 3–55. o.
0 Erdélyi papírmalmok a lő—19. században 45 nagybirtokos főhivatalnokok és a különböző közületek kísérleteztek a papírgyártás felvirágoztatásával — akárcsak a Habsburg-monarchia egyéb területein. 275 Kifejezetten állami vállalkozásnak egyedül csupán a fogarasi papírmalom tekinthető, azonban ez is csak a Szász Universitasnak való elzálogosítása (1765) előtti néhány évtizedben. 1825 után viszont a roskányi malom került át a kincstár tulajdonába. A nagybirtokosok naiv és szakszerűtlen buzgólkodása láttán még szembetűnőbb az erdélyi polgárság tartózkodása a bécsi kormányzat részéről is szorgalmazott papírmanufaktúrákba való befektetésektől. A gazdasági életben járatos, módos polgárok a kereskedelem révén nagyobb haszonra tehettek szert, mint a sok fáradsággal és kockázattal egybekötött papíriparban. Ezért kellett például Szebenben és Szászsebesen magának a városnak létesítenie a papírmalmot. A papíriparban érdekelt szakértő, de kispénzű polgári elemek arra törekedtek, hogy mások vállalják az üzem létesítésének és fenntartásának költségeit, ők pedig bérlőkként maguknak biztosíthassák a vállalkozás hasznának nagyobbik részét. A polgári (kereskedelmi) tőke csak a XIX. század közepe táján kezdett közvetlen érdekeltséget vállalni az erdélyi papíriparban (pl. Freck), akkor, amikor a gazdasági-társadalmi fejlődés már lehetőséget nyújtott arra, hogy itt is kapitalista módszerekkel dolgozó gépesített papírtermelés indulhasson meg. A XVIII. századi és XIX. század eleji erdélyi papírmalmokat tehát nagyon szerény méretű vállalkozásoknak kell minősítenünk. Felszerelésük, termelésük mennyisége, vagy akár a bennük dolgozó munkások száma egyaránt azt mutatja, hogy a papírkészítés Erdélyben ekkor is a hagyományos módszerekkel és a XVI— XVII. századra jellemző apró műhelyekben folyt. Az európai papírgyártás modernizálása szempontjából nagyjelentőségű rongytépő szerkezet (holländer) a feltalálása (1673) után kb. egy évszázad múlva, a bécsi kormányzat előírásai és a külfödi mesterek fáradozásai nyomán, az erdélyi malmokban szintén elterjedt. A gépesítés azonban egyéb vonatkozásban nem haladt előbbre egészen a XIX. század közepéig. 276 Freck, Orlát ós részben Roskány gépekben viszonylag gazdagabb felszerelése még a XIX. század közepén is kivételesnek számított az erdélyi papíriparban. A malmok zöme nem készített többet évi 200—300 kötés papirosnál, és például a kercsesorai első manufaktúra még száz kötést sem állított elő évente. Csak a korszak utolsó évtizedében érte el a legfejlettebb üzemek (Roskány, Orlát, Freck, Brassó) termelése az évi néhány ezer kötést. A legtöbb malom termelése azonban ekkor is évi ezer kötésre becsülhető. 277 Ez természetszerűen következett abból, hogy a papírmalomban általában egy mester, két-három legény és ugyanennyi kisegítő dolgozott. A mesterek és legények nagy többsége — a XVIII. század derekán — külföldi német volt, bár akadtak köztük jobbára a szász lakosság köréből származó helybeliek is. A birtokosok a század közepén még a leszerelő katonák közül is igyekeztek jó német iparosokat szerezni maguknak. Amint láttuk, így járt el Bethlen Kata vagy Haller János is. A földesurak arra törekedtek, hogy az igényes és független külföldi mesterek helyett a szakértő munkaerőt is saját jobbágyaik 2 " s Thiel: i. m. 81-90. 278 Vo. Bogdán István: Papíripari találmányok. In: Papír- és Nyomdatechnika VIII. (1956). 4. sz. 125-129. WKŐváry: i. m. 221.
