Levéltári Közlemények, 60. (1989)

Levéltári Közlemények, 60. (1989) 1. - Jakó Zsigmond: Az erdélyi papírmalmok feudalizmus kori történetének vázlata, XVI–XIX. század / 3–55. o.

Erdélyi papírmalmok a 16 — 19. században 39 Maurer kudarccal végződött bérleti kísérlete után, úgy látszik, Hallerék birtoklása idején az uradalom maga végeztette a papírkészítést. Amikor azonban 1825 után a kincstár Haller János leányági örököseitől visszaváltotta a dévai uradalmat, Roskányban is a bérletrendszerre tértek át. 1834-ben Mihalik Károly, 1837-ben pedig Zeyk János bérelte. Az üzem korszerűsítése azonban ezután sem akadt el. 1841-ben a malom már két holländerrel dolgozott. Ezekben 18 nagy és 128 kisebb kés tépte a rongyot. Volt még 12 rongytörő stompja és egy nemez-tisztáló gépe.

225 Roskányt elsősorban a dominium jobbágysága, illetve Hunyad vármegye látta el ronggyal, mégpedig 1823—1824-ben akkora bőségben, hogy a malom mindezt fel sem dolgozhatta.

226 Termékeit eleinte a gubernium és Hunyad vármegye vette át, de a vásárlói között már ekkor ott volt „szebeni kereskedő Petra", a híres Hagi Constantin Pop cég alapítója, aki bizonyára Havasaifölde felé továbbította a Bánátban szintén szívesen fogadott roskányi papirost. Miután 1825-ben kijavították, a roskányi papírmalom meg érte az 1848/49. évi forradalmat. Technikai szakemberei közül a következőket ismerjük: almakeréki Konert Mihály (1753), Fridrich Daniel Gekhe (1761), Andreas Maurer (1771 — 1775), Franz Schaffer (1776), Christian Michael Bartos és Johannes Rollmann (1787), Thomas Guth (1806-1809), Samuel Genninger (1821), Michael Rothmann (1825).

227 Vízjegye: kezdetben, címerszerű keretben G.M.V.H. monogram, alatta GRAF V. HALLER DÉVA felirattal. Előfordul még vízjegyül az alapító Haller János és felesége Daniel Zsófia címeréből vett oroszlán és hattyú (mindenféle keret vagy pajzs nélkül) és DÉVA felirat. A századfordulón már a kétfejű sasos császári címerrel és DÉVA felirattal, végül pedig csak a gyártási hely (ROSKÁNY) megnevezésével jelezték az itteni készítményeket. Egy másik főtisztviselő-nagybirtokos, Bethlen Miklós (1720—1781) udvari kamarai tanácsos, a későbbi kincstartó és felesége, Csáky Kata létesítette a középfalvi papirosmalmot 1760-ban vagy 1761-ben. Mindenesetre 1761. szeptemberében egy határvita kapcsán már létezőként említik a manufaktúrát. A malmot a Nagy-Szamos egyik kanyarából kivezetett csatorna mellé telepítették, a falu határának felső részében levő „inter Resztotz" nevő helyre.

229 E helyet azonban két szempontból is rosszul választották meg. A vizet a NagySzamos medréből a malomárokba terelő gátat olyan helyre építették, ahol nagyobb áradás idején nem állhatott ellent a víz nyomásának. Gyakran megrongálta, sőt el is vitte az ár a gátat, s emiatt a termelés már az első évektől fogva sokszor leállott; egyszer éppen két egész esztendőbe telt a gát újraépítése.

230 Másrészről viszont 1773-tól fogva a malomárok miatt keveredtek a 225 Kolozs vm. levéltárának az Akadémiai Történeti Levéltárban (Kolozsvár) Őrzött iratai (6719/1841. sz. kincstartósági irat). — Bogdán: i. m. 214. 226 Kornis cs. lvt. A dévai urad. lvt. Ladula 91. Fasc. C. Nr. 10. (A dominium tisztségének jegyzökönyvében 123/1823. XII. 8., 47/1824. VII. 1. és 53/1824. VIII. 23. szám alatt). 227 Uo. Ladula 92. Fasc. XXVII. Nr. 2-4., 14-15.; Ladula 91. Fasc. C. Nr. 6. (A dominium tisztségének jegyzőkönyvében 38/1821. VIII. 4. szám alatt); Jelzetlen iratok. 57. csomó. — Surdu: i. m. 867. — ErdGubLvt. Pol. 2195/1787. — Bogdán: i. m. 214. 228 ,,. . . ahol most az Méltóságos Groff Bethlen Miklós Ur eo Excellentiája pappiros molna építtetett..." Suky cs. lvt. Fasc. XXIV. Nr 6. 229 Jósika cs. hitbizományi lvt. Jelzetlen Bornemissza-iratok, 1784. VI. 26. 230 Uo. 1785. évi vallatás a középfalvi határvitával kapcsolatosan.