Levéltári Közlemények, 60. (1989)

Levéltári Közlemények, 60. (1989) 2. - KRÓNIKA - Kálnoki Kis Tamás: Magyari László (1902–1988) / 337–338. o.

Krónika 337 fölötte vonókés, jobbról körző, balról csapszegfúró, alatta bognárbárd. A kőbe 1758-as évszám és F. G. monogram van vésve, amely Förderer Gáspár bognármester, a ház akkori tulajdonosának a nevét jelzi. Az ismertetés a követ alapkőnek minősíti, de sokkal valószínűbb, hogy ez is kapu fölötti zárókő volt eredetileg, de ezt megállapítani nem tudtuk, mert a követ a megadott helyen nem találtuk.

29 4. Végül a budavári lakónegyed egyik legszebb lakóházának az Országház u. 20. sz. háznak kapuján a zárókőbe a mészárps mesterség jelvénye van bevésve, a mészáros bárd, körülötte olvasható az évszám: 1771, és a J. N, monogram, amely a ház akkori tulajdonosára Nickl János mészáros mesterre utal.

30 A félköríves kapuk zárókövein megjelenített mesterség jelvények elsősorban természetesen tulajdonjegyül szolgáltak, akárcsak a családi címerek, de egyúttal cégérül is. Szándékosan nem szóltunk a Mátyás templom üvegablakain található címerekről és a Hilton szállóba beépített domonkos templom és kolostor-kerengő címeres sírköveiről. — A kiegészítésnek szánt felsorolással — jól tudjuk — a budai várnegyed épületein található címeres emlékek leltára még mindig nem lett teljes, de talán ez is jelent egy csekély hozzájárulást a hosszú ideig igen mostoha sorsú heraldikai emlékeink számbavételéhez. Nagybákay Antal—Nagybákay Péter MAGYARILÁSZLÓ (1902—1988) Az 1960-as évek végén, illetőleg az 1970-es évek elején ismertem meg Magyari László ny. segédlevéltárost. Nyugdíjas részfoglalkozású alkalmazottja volt akkor az Országos Levéltárnak; a nagyobb volumenű, külföldi megrendelésre készülő mikrofilmfelvételeket ellenőrizte, példás szorgalommal és lelkiismeretességgel. Ez a lehetőség szerény nyugdíjkiegészítés mellett alkalom volt neki arra, hogy időnként szippantson még egyet-egyet ennek a különleges és az ő életét is alapvetően, vagy legalábbis nagyrészt meghatározó intézmény levegőjéből. Szeretettel és kegyelettel emlékezem és emlékeztetek Magyari Lászlóra, Laci bácsira, azért is, mert ő nem mulasztott el egyetlen alkalmat sem arra, hogy a vele kapcsolatba kerülő pályakezdőkben felkeltse, ébren tartsa, vagy éppen felcsigázza a szakmai érdeklődést. A levéltárügy személyes ügye volt; személyes ismerőse, ismerője sok-sok iratnak, levéltári, történeti kuriózumnak. Figyelemfelkeltően, olykor lelkesen tudott beszélni a mások szemében jelentéktelen apróságokról, a történelem nagy gépezetének forgácsairól. Mert más helyzetből, küzdelmesen szerzett ismeretekkel, alapvetően más élettapasztalatokkal közelített a levéltári anyaghoz, mint kor- és kartársainak szerencsésebb része, azok, akik hosszú tanulmányok során felvértezhették magukat a nélkülözhetetlen szakmai (köztörténeti, levéltári, nyelvi) ismeretekkel. Neki ebben, ifjúkorában, nem lehetett része. Kétkezi munkásnak, mesterembernek készült. 1902. október 13-án, Budapesten született. Hogy apró gyermekként hol ós hogyan élt, arra legfeljebb következtetni lehet a ránk maradt, szűkszavú adatokból. Édesapja állami altisztként dolgozott, ő pedig ez alatt a budai Medve utcai polgári fiúiskolában csak két osztályt végzett el (1915). Később, felnőtt fejjel, magántanulókónt fejezte be alapvető ismereteket nyújtó tanulmányait (1943.) Ezt követően lakatos szakmát tanult, tanonciskolába járt, illetőleg napszámosként, gépmunkáskónt, lakatosként, majd kalauzként dolgozott. Mindezeknek szerepe volt abban, hogy munkásfiatalként, szolidaritásban osztályostársaival, a sztrájkmozgalmakban is részt vállalt és ezért — először tanoncként — elbocsátották munkahelyéről. A Tanácsköztársaság alatti tevékenységének — amelyről közelebbieket nem tudunk — kellemetlenségek lettek a következményei; saját kifejezésével élve: magatartása miatt meghurcolták Ám 1923-ban már ismét sztrájkolt, mint a Magyar—Belga Gépgyár munkása. 29 Bp. műemlékei I. 390. p. 321. kép 30 Kovács — Bánrévy: i. m. Budapest műemlékei I. 407. p.