Levéltári Közlemények, 60. (1989)
Levéltári Közlemények, 60. (1989) 1. - Jakó Zsigmond: Az erdélyi papírmalmok feudalizmus kori történetének vázlata, XVI–XIX. század / 3–55. o.
Erdélyi papírmalmok a 16—19. században 29 Közületek papírmalmai a XVIII— XIX. században A hatósági vállalkozások közül mindenekelőtt a katonai kincstár által létesített orláti és borgóprundi malomról kell szólanunk. Bár az erdélyi főhadparancsnokság Szebenben őrzött levéltárának megsemmisülésével e papírmalmok legfontosabb forrásanyaga elpusztult, további kutatások bizonyára lehetővé tennék történetük főbb mozzanatainak rekonstruálását. A főhadparancsnokság 1809. évi közléséből ismeretes, hogy az orláti malmot 1770-ben, a borgóprundit pedig 1787-ben létesítették a katonai adminisztráció papírellátására és a két román határőrezredben szolgáló lakosság kulturális közkiadásainak fedezésére 154 . Ez utóbbi papírmalom helyének megválasztásában döntő lehetett az a szempont, hogy Borgóprundról a papirost könnyen eljuttathatták Moldvába, Bukovinába és Galíciába, ahol ebben az árucikkben hiányt láttak. A nagy papírkonjunktúra azonban alig néhány esztendővel a borgóprundi malom felépítése után elmúlt, s így a holländerrel is felszerelt új üzem, a gubernium közbelépései ellenére sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A papírkészítéssel „együtt járó sok baj és utána járás mián" a főhadparancsnokság már 1793-ban szabadulni kívánt a borgóprundi malomtól. 1793—1818 között többször áruba bocsátotta az üzemet. Minthogy azonban a 6500 Ft kikiáltási ár mellett nem akadt rá vevő, be kellett érnie a bérbeadással. 155 A katonai kincstár, a borgóprundi balsiker ellenére, különös gondot fordított papírmalmai felszerelésének állandó korszerűsítésére és készítményeik minőségének javítására. A hadseregnek Bécstől való legszorosabb függése nagymértékben előmozdította, hogy az örökös tartományok fejlettebb papíriparának megoldásai a borgóprundi és az orláti malomban is hamarosan alkalmazásra kerüljenek. 1840 körül a katonai kincstár készítette az erdélyi viszonylatban legfinomabb papírt. Felszerelés, a termelés méretei tekintetében az orlátival egyetlen másik üzem sem versenyezhetett. Itt 1840-ben a malom csehországi eredetű bérlője, Richard Kiessling már bizonyos mértékben gépesítette a termelési folyamatot. 10 férfi és 30 női munkásával az orláti manufaktúra 1841ben tízezer kötés nyomtató-és tízezer kötés egyéb papirost készített. Évi jövedelme ekkor 60-80 ezer váltó forint között mozgott. Ugyanakkor az orláti és borgóprundi termelés súlya együttesen évi 2800 q volt. A gépesítés nyomán bekövetkezett gyors fejlődést érzékelteti, hogy az orláti gyár 1852 — 1856 között már 100-130 munkást foglalkoztatott és évi 3506 q papirost termelt. Az erdélyi papírok közül az orláti készítményekből vitték ki a legtöbbet Moldvába és Havasalföldébe. 156 Ez az üzem 1865-ben szüntette be működését. 157 A katonai kincstár két papírmalmának bérlői és technikai szakemberei közül egyelőre csak kettőnek ismerjük a nevét. Az orláti manufaktúrát kb. 1780—1805 között bizonyos Clemens Stein-Hauser, 1824-ben Andreas Kleinkauf szebeni kereskedő, 1834-ben Josef Friedenfels, 1844-ben pedig Richard és 154 ErdGubLvt. Pol. 2756/1809. - Állami Levéltár, Kolozsvár: Torda vm. lvt. Pol. 734/1787. — A borgóprundi malom építése 1786-ban kezdődött, a termelés pedig a következő esztendő tavaszán indult meg benne (ErdGubLvt. 2163/1787). 135 Torda vm. lvt. Pol. 333/1793, 14/1797, 592/1798, 720/1809 - Állami Levéltár, Kolozsvár: Udvarhely szék lvt, Pol. 1449/1818. 15S Kőváry: i. m. 221. — Barbat, Alexandru: Fabrica de hirtie de la Zärnesti. = Studii si articole de istorie IV. (1962). 199. 157 Baritiu: i. m. 26.
