Levéltári Közlemények, 60. (1989)
Levéltári Közlemények, 60. (1989) 1. - Jakó Zsigmond: Az erdélyi papírmalmok feudalizmus kori történetének vázlata, XVI–XIX. század / 3–55. o.
28 Jakó Zsigmond Technikai szakemberei közül egyelőre csupán Johann Hauptmann (1732—1758) és Otves György (1797) mestert ismerjük. 140 Az előbbi eredetileg az almakeréki birtok jobbágya volt. Tanult mestersége azonban nem csak azt tette számára lehetővé, hogy a jobbágyságból kiválthassa magát, hanem azt is, hogy 1756-tól fogva évi 450 Ft-ért ki is bérelhesse a fogarasi manufaktúrát. A mesterek keze alatt dolgozó segédmunkások (1758: Gombkötő Mihály, Lorenz Millet, Leonhard Sapes, Veres Gábor, Kertész Mihály) szintén a kincstári jobbágyok közül kerültek ki. A manufaktúrát 1811-től 1813-ig Kleinkauff András, 1825-ben pedig Kristóf Sámuel bérelte. E malom termékei elsősorban a Szebenben székelő főbb hivataloknál, Erdély déli részén és Havasalföldében kerültek felhasználásra. 150 A fogarasi papírmalomnak a XVIII. század első felében használatos vízjegyét eddig nem sikerült megállapítani. Valószínű, hogy mint kincstári üzem a kétfejű sasos császári címerrel jelezte termékeit. E feltételezés mellett szól az is, hogy a Szász Universitas bérlete idején szintén ezt a címert és a EOG ARÁS feliratot használták vízjegyként. Brassóban, Kolozsmonostoron és Eogarason indult tehát újra a XVIII. század első három évtizedében az erdélyi papírgyártás. E három malom azonban Erdély növekvő szükségleteit megközelítően sem elégíthette ki. A külföldi behozatal változatlanul jelentős méreteiről tanúskodik az a kimutatás, amely szerint 1733—1739 között 7499 kötés papírt importáltak az osztrák örökös tartományokból Erdélybe. 151 Ezekben az évtizedekben azonban e tartományok papírgyártása sem állott a kor színvonalán. Az igazán finom minőségű íróanyagot a XVIII. század elején a bécsi udvari hatóságok is Hollandiából és Franciaországból hozatták. 152 A papíripar korszerűsítése tehát a XVIII. század közepén a Habsburg-monarchia egész területén időszerűvé vált. Az ennek érdekében kifejtett hivatalos propaganda lendítette fel Erdélyben is legalább mennyiségileg a papírkészítést a XVIII. század második felében. 1754-ben udvari rendelet ismertette az örökös tartományok papírkészítőivel a holland ós francia munkamódszereket, előírta a gyártandó papírfajtákat, méreteiket, vastagságukat, súlyukat, szabályozta a papíripari dolgozók viszonyait. Bár ezt a rendeletet — tudomásunk szerint — Erdélyben nem léptették életbe, szövege az érdekeltek körében itt is közkézen forgott. 153 , előírásai az örökös tartományokból bevándorolt mesterek révén az erdélyi papíriparra szintén hatottak. E század közepén papírmalmot létesíteni a bécsi és az erdélyi kormányhivatalok előtt egyaránt pártolandó cselekedetnek számított. Ezért a katonai kincstár, városok, egyházak, iskolák egyaránt próbálkoztak a papírgyártással, igazi gyümölcseit azonban a hivatalos propaganda elsősorban a nagybirtokos főhivatalnokok körében termetté meg. 149 Teleki es. kendilónai lvt. Arca BB. Fase. X. Nr. 46. 150 Karlovszky Endre: Erdély ipara a XVIII. század végén. In: Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle III. (1896). 230. — Bogdán: i. m. 176 — 177. 151 Moga: i. m. 124. 152 Thiel, Viktor: Geschichte der Papiererzeugung im Donauraum. Biberach an der Risz, 1940. 118., 123. 153 Uo. 123 — 124. Az utasítások szövege 1756-ban megvolt Szeben város levéltárában, mert Beszterce innen szerzett magának róla másolatot (Beszterce lvt. Ser. II. Fasc. 102. jelzetű csomóban). Szövege kiadva: Sammlung aller k. k. Verordnungen und Gesetze vom Jahre 1740 bis 1780. Wien, 1786. II. 361-379; III. 325-330. — Vö. Bogdán: i. m. 58., 412.
