Levéltári Közlemények, 60. (1989)

Levéltári Közlemények, 60. (1989) 2. - FORRÁSKÖZLÉS - Hajdu Lajos: Bűnözés és büntetőbíráskodás Erdélyben (valamint a Partiumban) a jozefinista büntetőjogi reformok előtti években / 219–321. o.

280 Hajdú Lajos bárányokat egy tarka szőr által vetőben, s az Inctus megvette 11 vagy 12 sustákon s egy fél kupa boron, az által vetőt is ott hagyván. Mind ezek felett pedig constál sub Litt. H beadott kezes levélből, hogy batzkamadarasi Forró Péter és szoboszlai Vas László, székünk assessorai Őkegyelmek előtt Bukur Vaszilij fáteálta és önként recognoscálta, hogy a fellyebb irt két bárányokat és az oláh deák portékáit az által vetővel edgyütt, mellyeket az Inctusnál találtak volt meg, ő lopta el és hogy azon lopott portékák dolgában az Inctus nem részes, mivel ő mint magáét ugy adta. S nem lévén az Inctussal azelőtt semmi esmérettsége, tőle a lopott portékákat nem tudva vásárolta, mellyért az Inctussal meg is békéllődet, olly formán, hogy az Inctus amit a károsoknak fizetett, azt Bukur Vaszilij fordítsa meg. 3

ti0 Ugyan az actor őkegyelme inquisitoriájában többire mind vallyák. hogy az elmúlt esztendőben egykor az Inctusnál valami esméretlen emberek mulatozván egy kisded pej kantza lovat hagytak nálla, melly lopott ló lett volna, amint a fátensek gyanakodtak. Sőt a 26

dik fátens fasioja szerént az Inctus azon lovat a kamarában is tartotta lakat alatt, s az ablakon adott enni és innya. Mellyet harmad napig az Inctus magánál tartván, mint ital árrában ott hagyott lovat, azt a falusiakkal meg betsültette és hogy azután is senki ki nem váltotta, egy csikóért Szentkirályon lakó Sándor czigánnyal eltserélte, de máig is azon kantza ott vagyon és senki lopott marhának fel nem fogta. Vallya a 9

dlk fátens is, hogy miolta az Inctus közikbe szármozott, házi portékáikban sok káraik estének, hallotta a hidvégi öreg Szőts Iszájtól azt, hogy holmi bárány bőrei házátul gonoszul elveszvén, az Inctusnál találta volna meg. Amint maga is az Inctus a Continua Táblára sub. Litt. C beadott memoriálissában meg vallya némely apróság dolgoknak ellopásában való hibáját. Tovább subinferrállya a 6

dik fátens az Inctusrol még azt is, hogy az Inctus Bergenyében laktában, amikor feleségével megverekedett, tele torokkal kiáltotta felesége a férjének: „Te gyilkos, te hóhér, megöltél egy embert, s az árrokba húztad, s annak a vagyonából élsz." Ugyanezen vallónak és több feles fátensek authenticált fassiojábol meg tetzik, hogy magától az Inctus feleségétől száma nélkül sokszor hallották, midőn uttza hallottára az Inctust tolvajnak, gyilkosnak, hóhérnak kiáltozta s avval fenyegette, hogy tovább nem titkollya férjének gonoszságát hanem bó adja a tiszteknek, s ollyan hellyre téteti az hol napfényt nem lát. Vallya a 35

dik valló is, hogy ő ugy értette mástol, hogy az Inctus egy kereskedő totott megölt volna, sőt a feleségének első férjét, Burján Demetert is ő ölte volna meg, s ugy vette el ezen feleségét. Meíly fassioknak erősítésére a 38

dik fátens referálja, hogy egykor a törökbuza kapáloban hallotta magától az Inctustol beszélleni, hogy ő tsak azért vette el ezen vén feleségét, hogy ha az őtett dugva nem tartotta volna, egy tot miatt el kellett volna néki veszni. De ezen mostani vén felesége fél esztendeig mind dugatsolta, hogy a tisztek el ne foghassák. Ezen hivségéért vette el, félvén attól, hogy ha el nem vészi, kiadja a tiszteknek s veszedelme következik miatta, mivel ő egy tóttal igen rosszul járt. A 33

dik és 34

dik fátensek is vallyák, hogy valami dologban bergenyei Marusán Szimion az Inctusórt kezes lévén s félvén attól Marusán Szimion, hogy az Inctus elszökik, arra nézve a kezességről is le akarván mondani, az Inctus ötét tsak azért megtámadta, s kezében lévő fejszéjének a fokával ugy mellybe ütötte, hogy sokáig sindett belé s holtig ezen ütést meg is érzi. Vallyák utollyára egy néhány fátensek azt is, hogy az Inctus számtalan sokszor fülek hallatára „disznó, ördög, lántzos menkő teremtettekkel" és egyebekkel is káromkodott, mellyeket mind elő számlálni nem