Levéltári Közlemények, 60. (1989)

Levéltári Közlemények, 60. (1989) 2. - FORRÁSKÖZLÉS - Hajdu Lajos: Bűnözés és büntetőbíráskodás Erdélyben (valamint a Partiumban) a jozefinista büntetőjogi reformok előtti években / 219–321. o.

264 Hajdú Lajos Puskás Laci — a többséghez viszonyítva — súlyos büntetést kapott a házastársi hűség megtöréséért, néha azonban a bíróságok még keményebb szankciókat alkalmaznak a nősparáznák ellen. Vilk Jánost például Nagyenyed bírósága már eleve súlyos büntetésre ítélte, de Alsó-Fehér Állandó Táblája ezt az ítéletet — fellebbezés után — tovább súlyosbította. Megállapította ugyanis a törvényszék, hogy az elítélt nemcsak házasságtörést követett el, hanem „állandó italozásnak adta magát" (continuis compotationibus deditus), családjára és munkájára semmi gondot nem fordított, kovácsként nemcsak hogy nem dolgozott, hanem még szerszámait és felszerelését is elkótyavetyélte, hogy többet vedelhessen. Azt is felrótták neki, hogy „fel akarta kötni magát" (se strangulare voluisset), felesége kolozsvári vagyonából — az ő tudta és beleegyezése nélkül — elvert mintegy 80 ft-ot, lányát és nejét gyakran fenyegette halállal, utóbbit sokszor kegyetlenül el is verte és hiába ígérte meg élete megjobbítását (amikor például Nagyenyed börtönéből kiengedték) — semmit nem változott, javíthatatlan. Ezért az ítélet: lefejezes. Minden teketória nélkül elfogadta viszont a Tábla azt, hogy az elítélt tovább vigye perét a Királyi Táblához.

123 Az ügy további sorsát nem kutattam, de meg vagyok győződve arról, hogy az ítélet végrehajtására nem került sor, viszont addig is, amíg ügye ezt a három fórumot lassan „megfutotta", a család békességben élhetett és ezen idő (1 év? 2 óv?) alatt, amíg ,,a hosszú fogság beszámításával" a jogerős ítélet ebben az ügyben megszületett, Vilk mester nem juthatott italhoz, talán az „elvonó-kúra" is eredményeket hozott. Olykor tehát a „nevelő funkciót" helyezték előtérbe Erdély bíróságai. Más pereknél is (amikor a bíróság házasságtörés és egyéb bűntettek elkövetése miatt halmazati büntetést szabott ki) az a kutató benyomása, hogy a súlyos ítélet motívumát nem a házasságtörés elkövetésében kell keresni. Kraszna Táblája például a nemes Komornyik Juliannát házasságtörés, valamint lopás miatt 1 év börtönre ítélte, előírva, hogy ezt „csak kenyéren és vizén kell eltöltenie".

m Egyes szász székek még ennél is keményebbek. Medgyes-szék történetesen 1783. szeptember 2-án 2 év börtönre ítélt egy bizonyos Mariucát Almakerékről házasságtörésért. Az elítélt (15 esztendős fiatalasszony) 1782 decemberében kötött házasságot Valdhütt faluban, de 5 hét után odahagyta ifjú férjét, szolgálatot vállalt Medgyesen, itt pedig azonnal felszedett magának egy férfit, akivel 14 hétig (letartóztatásáig) úgy éltek, mint férj és feleség. A magisztrátus véleménye szerint a gyerekasszony megérdemelné az ilyen esetekre előirányzott halálbüntetést, de fiatal korára tekintettel kifejezte a magisztrátus azt a bizalmát, hogy a jövőben megjavul. A kutatót egy kicsit elbizonytalanítja judiciuma kialakításánál az a tény, hogy a bíróság azt is a nő javára írta, hogy „mindkét ura megbocsátotta vétkét" (beyde Männer ihr dieses Vergehen verzeihet haben), pedig a periratban egy szó sincs arról, hogy medgyesi partnerével a jog követelményei szerint érvényes házasságot kötött volna (az pedig csak házasságtörés a nő részéről, ha ágyba fekvés előtt rebegi el újdonsült párjának a boldogító igent).

125 Ugyanezt a dátumot viseli viszont a medgyesi magisztrátus másik ítéletlevele is, amely szerint e szék bírósága a 18 éves Schneider Sárát szintén házasságtörésért mindössze 24 ft pénzbüntetés megfizetésére marasztalta el. Miért a 123 Uo. 124 ,,. . .in solo pane et aqua tolerandum". Uo. 125 OL, F-46: 8852/1783.