Levéltári Közlemények, 60. (1989)

Levéltári Közlemények, 60. (1989) 2. - FORRÁSKÖZLÉS - Hajdu Lajos: Bűnözés és büntetőbíráskodás Erdélyben (valamint a Partiumban) a jozefinista büntetőjogi reformok előtti években / 219–321. o.

Bűnözés és büntetőbíráskodás Erdélyben 263 meg) és lopás vádjával, de ügyének megtárgyalásához csak kilenc hónap elteltével, 1784. március 23-án jutottak el és másnap már meg is hozták az ítéletet: 50 bot „különböző időpontokban, hetivásárokon".

120 Nemes vádlottak esetében gyakran mondtak ki a bíróságok testi vagy börtönbüntetés helyett jelentős összegre szóló vagyoni szankciókat is e bűncselekmény elkövetése miatt, mint Kővár-kerület törvényszéke is tette Bonta Vaszilia (Garbonácz) ügyében. Az történt ugyanis, hogy a két Berintsán testvér (Tógyer és Ilia) egy februári éjszakán behatolt egy garbonáczi nemes kúriájába és onnan ekevasakat lopott. Amikor őket a falu vezetői ezért őrizetbe vették, Bonta ,,kezébe fejszét ragadva" (securi quadam manu apprehensa) megtámadta a bírót, hogy a befogottakat kiszabadítsa. A kerület Állandó Táblája Bontat ezért az Approbáták III. Részének 49. címe és annak is a 2. cikkelye alapján 66 Ft-ra büntette, igaz — figyelembevette azt is, hogy gyakran iszik, verekszik és cruentál [sebesít] másokat.

121 c) A család és a nemi erkölcs rendjét sértő bűntettek E bűncselekmény-típus különféle bűntetteinek megítélésében nincs lényeges különbség a szorosan vett Magyarország és az erdélyi nagyfejedelemség bíróságainak gyakorlatában: rendkívül nagy eltérések vannak (itt is) a házasságtörők és a vérfertőzők büntetésében; de mindkét országban gyakran szabtak ki ítéletet a bíróságok akkor is, ha a cselekmény elkövetését nem lehetett megnyugtatóan bizonyítani. Talán a két országrész büntetőbíráskodásában az az egyetlen különbség, hogy Erdélyben viszonylag kevés a paráznaság miatt elítélt (egymással cicázó, de a határoknál megállani nem tudó) fiatalok száma. A leggyakoribb ilyen típusú bűncselekmény azonban itt is a házasságtörés (adulterium), a címben megjelölt jogi tárgyat sértő cselekmények több mint fele ilyen. Ezek megítélésénél is döntő jelentőségűnek tartja a bíróság azt, hogy a vétlen házastárs „megbocsátott-e", hajlandó-e fenntartani az élettársi közösséget vagy sem; súlyosbító körülménynek tekintette viszont mindig azt, ha a cselekményt a közösség alkalmazottja esetleg éppen hivatali helyiségében követte el. Puskás Laci, Zaránd megye lefokozott börtönőr-káplára is ezért került saját törvényhatóságának börtönébe 1783. február 10-én és emiatt ítélte el a Tábla két részletben (a halmágyi és brádi vásárban) kiszolgáltatandó 60 botütésre március 26-án. ő maga megvallotta bűnét, felesége a törvényszék előtt bejelentette további együttélési szándékát („jus cohabitare sustinuit"), ennek ellenére Laci viszonylag súlyos büntetést kapott. Miért? Mert cselekményét ,,a törvényhatóság börtönében, a gonosz emberek megjavítására rendelt és az ő hűségére valamint őrzésére bízott helyen követte el, az ottani befogottak és elítéltek nagy megbotránkoztatásával".

m Hasonló felfogás vezette Kraszna törvényszékét is a 66 esztendős Csillag Mihály városi hadnagy ,,tisztátalansági" perében, megállapítva, hogy az ilyen beosztású embernek „a tiszta életre ösztönző példának, tükörnek kell lennie". (8. sz. forrás) 120 „. . . in distinctis terminis, nundinis hebdomadalibus". OL, F-46: 4006/1784. 131 Uo. 122 ,,. . .in publicis carceribus, loco videlieet ad correctionem perversorum destinato, suaeque fidei ac custodiae concredito cum scandalo detentorum illic eaptivorum patrantem". OL, F-46: 3306/1783.