Levéltári Közlemények, 60. (1989)

Levéltári Közlemények, 60. (1989) 2. - FORRÁSKÖZLÉS - Hajdu Lajos: Bűnözés és büntetőbíráskodás Erdélyben (valamint a Partiumban) a jozefinista büntetőjogi reformok előtti években / 219–321. o.

Bűnözés és büntetőbíráskodás Erdélyben 247 azonban a kutató ilyen — a lókötők esetében nem tapasztalható — enyhe bírói megítéléssel: Beszterce magisztrátusa történetesen 25 botra ítélte a Keresztényfalvára (Neustadt) való Györgye Budnert. Az ő ügye azzal kezdődött, hogy megterhelt szekerével Radul Kapricza a segesvári vásárba indult, de IsTagysajóban kellett éjszakáznia és amikor reggel tovább akart menni, nem találta ökreit, amelyeket később Budner istállójában leltek meg. Budner ugyan azzal védekezett, hogy ő az út mellett találta a forgalmat szemlélő ökröket és nem lopási célzattal hajtotta azokat be saját istállójába, de számos egyéb gyanú jel terhelte még. Ez elegendőnek bizonyult arra, hogy a bíróság megállapíthassa: „a gyanúsítottnak hinni nem lehet", már csak azért sem, mert 3 ló elkötésében is részes volt már és ezért — bár akkor 40 ft-ban kiegyezett a károsulttal — „akasztófára méltó" (poenae laquei dignus). Figyelembe vette azonban a magisztrátus, hogy Budner egy évet és csaknem 5 hónapot töltött vizsgálati fogságban, ezért és „gyermekeire tekintettel" (reflexione ad ejus liberos) megelégedett a 25 bot elviselésére kötelezéssel.

70 Ha viszont az ellopott marhák megtalálásáig hosszabb idő telt el, a büntetés is szigorúbb volt. Kővár Állandó Táblája például — félév vizsgálati fogság után — ilyen ítéletet hirdetett ki a 43 éves katalinfalvai Kerekes Gyurka perében, akit azzal vádoltak, hogy 4 ökröt elhajtott Hovrilla faluból. E négy jószágot a károsultak elég messze, a medgyesi vásárban lelték meg és a vádlott hiába védekezett azzal, hogy „mástól vásárolta, tisztességes áron szerezte", minthogy nem tudta sem azt megnevezni, hogy kitől vette, sem azt, hogy az ügyletnél ki volt a szavatos — elítélték. Figyelembe vették ugyan azt, hogy ez volt az első botlása, azt is, hogy a károsultak megkapták jószágaikat, de a vádlott „csökönyös tagadása miatt" (propter temerariam suam negationem) 60—60 botot verettek rá (kéthetes időközben kellett e büntetést kiállania, az első részletet azonban már az ítélet napján megkapta) és kötelezték a károsok költségeinek, fáradozásának megfizetésére, valamint annak a kárnak a megtérítésére is, amely abból adódott, hogy igás jószágaikat tulajdonosaik egy ideig nem használhatták. Előírta a bíróság azt is, hogy Kerekes csak akkor szabadulhat a börtönből, ha e kötelességének eleget tett.

71 Ami a marhalopás megítélésével kapcsolatban pusztán gyanúként merül fel a kutatóban, az a sertéslopás megítélését illetően már bizonyosság. Ha csak sertéseket lopott a gyanúsított vagy vádlott — jóformán mindig enyhe az ítélet. Belső-Szolnok Táblája például megállapította, hogy 3 cigány 2 disznót lopott el Ördöngősfüzesről (a sertések nyomai vezették a „nyomozókat" a tolvajok sátrához) — ennek ellenére a börtön szennye (az addigi vizsgálati fogság) mellett valamilyen ok miatt mindössze 8 ft megfizetésére kötelezték őket. Közép-Szolnokban is Tyikali Jánost (aki bevallotta cselekményét és kiegyezett a károsulttal) disznólopásért mindössze 30 botra ítélte a Tábla, akkor, amikor csavargókra is általában 12—24 botot veretett, csupán azért, mert útilevéllel nem rendelkeztek. Ugyanezt a büntetést kapta ugyanitt Govor Demeter (Nagybersida) is.

72 Negyedévvel később e két megye jelentésében ugyanilyen ítéletek olvashatók: Barna Minya Gyuri szilágycsehi cigány például Közép-Szolnok törvényszékétől 30 botot kap 5 sertés ellopásáért, pedig még „mesél" is a Táblának, ugyanis azzal védekezik, hogy e kisebb kondát egy ™ OL, F-46: 3306/1783. 71 Uo. 72 Uo.