Levéltári Közlemények, 60. (1989)
Levéltári Közlemények, 60. (1989) 2. - FORRÁSKÖZLÉS - Hajdu Lajos: Bűnözés és büntetőbíráskodás Erdélyben (valamint a Partiumban) a jozefinista büntetőjogi reformok előtti években / 219–321. o.
248 Hajdú Lajos ismeretlen cigánytól kapta az úton. (A források azt tanúsítják, hogy akkoriban a bíróságok általában nem kedvelik a csökönyös hazudozókat, enyhébben büntetik azt, aki őszintén beismeri a cselekmény elkövetését és — legalábbis a per folyamán — megbánó magatartást tanúsít.) De Belső-Szolnok Táblája is csak 25 botra és a költségek megtérítésére ítéli (mindössze 17 nap fogvatartás után!) Moldován Dumitrut (Tőkepataka) disznólopásért. Igaz — a kecsketolvaj Pakulár Juon ugyanekkor csak 12 botra szóló ítéletet kap. 73 Már az eddigiekből is kitűnik, hogy az erdélyi hatóságok (részben a bűntettek elkövetésének megnehezítése, részben a forgalom biztonságának fokozása érdekében) nagy jelentőséget tulajdonítottak a „zavatyosság" (evictio) intézményének: az eladónak felelnie kellett azért, hogy olyan dolgot ad át ellenérték fejében a vevőnek, ami tulajdona, amellyel szabadon rendelkezik. Ezért különféle szabályok írták elő, hogy az ügyletet tanúk jelenlétében kell megkötni és az emlékezet fokozása érdekében még áldomást is kell a tanúnak inni. Az erdélyi bíróságok gyakorlatában ekkoriban élő norma a Hármaskönyv III. Részének 34. Címében, a 3.§-ban rögzített szabály: ha az, akinél az ellopott jószágot megtalálták „azt mondaná, hogy azt szabad és közönséges vásáron vagy másutt vásárolta és szavatost (akit mi jótállónak nevezünk) nem tud állítani, sem pedig gazdáját nem tudja megnevezni, vagy bárki mást, aki a vételkor szokás szerint áldomást ivott vagyis ahhoz szerencsét kívánt volna, elő nem állíthat — akasztófával bűnhődik."" 71 Igaz, az ítélet többnyire nem akasztófa, de a szavatos vagy ügyleti tanú hiányát a bíróságok úgy értékelik, mint a lopás elkövetésének bizonyítékát. Felső-Fehér törvényszéke történetesen Varga Tódor cigányt (akit lókötéssel vádoltak), minthogy szavatost nem tudott állítani — 3 évi börtönre és negyedévenkénti egyenlő részletekben kiadott 200 botra ítélte. A sertéslopással vádolt 4 Sztojka testvér (Jakab, Farkas, József és Péter) közül viszont a két idősebb 40—40, a fiatalabbak 20—20 ostorcsapás elviselését kapta büntetésül Közép-Szolnok Táblájától és előírták számukra a kár megtérítését is, bár végig tagadták a cselekmény elkövetését, de nem tudtak szavatost állítani. 75 A büntetés nagyságának meghatározásában azonban gyakran szerepe lehetett a helyi körülményeknek is, ezt tanúsítja Kraszna Táblájának egyik ítélete. Eszerint a vádlott „á mint állittya Boka Alexa hazája vesztett csavargó, gonosz ember" akiről fel lehet tételezni, hogy azért adta magát erre az életre, „mert a bűnnek űzése esmér étlen hellyen bátrabb" (azaz biztonságosabb). Mi volt a bűne e csavargónak? „Az hídvégi határban, kezénél egy bornyas tehén találtatván, elfogattatott, mellyet sem magáénak meg nem bizonyíthatván, sem pedig az eránt, hogy honnan s kitől szerzetté légyen, szavatyossát nem állithatván" megérdemelné ugyan a halált, de a bíróság mégis úgy döntött, hogy „esztendeig raboskodgyék, raboskodásának ideje alatt négy ízben, érdemlett büntetéséül s másoknak rettentő például 200 páltza ütéseket szenvedgyen". Az indoklás szerint a Tábla az „enyhe" ítélet meghozásával figyelembe vette a vádlott ifjú idejét és remélhető megjobbulását. 76 Csak éppen azt nem állapították meg, hogy a vádlott hová való, mi a neve, milyen az előélete stb. . . Az is előfordult azonban, hogy a tolvaj sajátjaként adta el a lopott jószágot és tanúként sikerült naiv, becsületes embereket találni az áldomási 73 OL, F-46: 5980/1783. 71 Corpus Juris Hungariei, T. I. Budae, 1779. p. 115. 75 Előbbit lásd: OL, F-46: 3306/1783., utóbbit: OL, F-46: 5980/1783. sz. alatt. 76 OL, F-46: 8852^1783.
