Levéltári Közlemények, 60. (1989)

Levéltári Közlemények, 60. (1989) 2. - FORRÁSKÖZLÉS - Hajdu Lajos: Bűnözés és büntetőbíráskodás Erdélyben (valamint a Partiumban) a jozefinista büntetőjogi reformok előtti években / 219–321. o.

220 Hajdú Lajos Medgyes-szék jelentéseiben is gyakori bejegyzés — akármilyen bűntett elkövetésével is gyanúsították a befogottat — az, hogy ,,a rendes büntetés kiszabása után elbocsáttatott", vagy „megveretett és elbocsáttatott", amiből a felsőbb szervek egyáltalán nem tudták megállapítani, hogy mi is volt az a „törvényes" büntetés.

2 Mindezek ellenére e levéltári dokumentumok alkalmasak a korabeli bűnözés és büntető igazságszolgáltatás helyzetének reális elemzésére. A magyarországi viszonyokkal is összehasonlíthatóak az adatok, ehhez azonban el kellett előbb végezni a negyedéves jelentések „összedolgozását". Ez azt jelenti, hogy a két (mondjuk I. és II.) negyedévi jelentést egységbe kellett foglalni: ha Kolozs megye börtönében például az I. negyedév során 33 rabot tartottak fogva, a II. angaria alatt pedig 38-at, akkor meg kellett nézni, hogy az utóbbi listából kinek a neve szerepel már az I. negyedévi tabellában is. Ebben az esetben kiderült, hogy 16 személyé, ez azt jelenti, hogy a II. negyedévben az új rabok létszáma 38—16 = 22, tehát az egész félév során 36 -f- 22 = 58 rab „fordult meg" a megye börtönében. Az így „félévesített" adatok már minden gond nélkül összehasonlíthatók a magyar törvényhatóságok hasonló (tehát az egyes szemeszterek viszonyait tükröző) adataival.

3 A bűnözés gyakorisága A címben vállalt téma első jelentős kutatói kérdése: a jozefinista kormányzati periódus első harmadának végén milyen gyakori volt a bűncselekmények elkövetése Erdélyben és a Partium megyéiben? Válasz: nagyjából ugyanolyan, mint Magyarországon. Amíg Magyarország megyéiben (szabad kerületeiben) és királyi városaiban félévenként a börtönökben kb. 2200—2300 rab „fordult meg", ezek száma ugyancsak féléves időtartamra átszámítva Erdélyben és a Partiumban 550—600 fő volt. Ez pedig (figyelembe véve, hogy a jozefinista népszámlálás adatai szerint Magyarország lakosságának száma — Horvátország, Szlavónia és a határőrvidék nélkül — mintegy hatmillió, az erdélyi nagyfejedelemségben pedig ugyanakkor másfél millió ember lakott) megfelel a 4 : 1 aránynak mind a lélekszámban, mind pedig a bűnözésben. A fertőzöttség mértéke tehát körülbelül azonos (annak ellenére, hogy a köztudat szerint ekkoriban Erdélyben sokkal nagyobbak a bűnözésre is hatással levő társadalmi, vallási és politikai- „etnikai" feszültségek, mint az anyaországban). Az átlag mögött azonban — mind Magyarországon, mind Erdélyben — jelentős különbségek húzódnak meg: vannak törvényhatóságok (Alsó-Fehér, Kolozs), amelyekben jóformán minden esztendőben 50—60 között van a befogottak vagy elítéltek száma, másutt alig néhány lakója van félévenként a , törvényhatóság börtönének (Kővár kerületben például 5—6, de ugyanennyi 2 „. . . erga poenam ordinariam dimissus", „verberatus et dimissus". OL, F-46: 7128/1775 és 816/1776. 3 A kutatómunka során követett módszerekre vonatkozóan a részletes tájékoztatást lásd „A büntetőjogtörténet kihasználatlan lehetőségeiről. A rabtabellák és büntető perkivonatok történeti forrásértéke" c. tanulmányomban (Levéltári Közlemények, 1984*1. sz. 3 — 30.), valamint két monográfiámban: „Bűntett és büntetés Magyarországon a XVIII. század utolsó harmadában" (Budapest, 1985, 23 — 32.) és „Két korszak határán. Bűnözés és büntetőbíráskodás a XVIII.század hetvenes éveinek Magyarországában" (Kézirat, 298 p. és 82 p. térkép, valamint tabella. Kiadás alatt.) •