Levéltári Közlemények, 59. (1988)

Levéltári Közlemények, 59. (1988) 2. - Mályusz Elemér: Gróf Kemény József oklevélhamisítványai / 197–216. o.

Gr. Kemény József oklevélhamisítványai 205 Kemény a Magazinban problémákat vetett fel, állandóan hivatkozott a külföldi német szakirodalom újdonságaira, s pl. külön cikkben hívta fel a figyelmet, hogy a diplomatikai kutatásban a papíroklevelek hitelességének vizsgálatánál eredményesen hívhatók segítségül a víz jegyek, amelyek közül tucatnyit mindjárt be is mutatott. Fejezetei élén szívesen idézett egy-egy rövid klasszikus szövegrészt, mint valami jelmondatot. Senecától csakúgy, mint Montesquieu-től. Sőt, a nagy olasz forráskiadó, Muratori figyelmeztetését is lenyomatta: a történetírás feladata nem a mesélés, hanem a bizonyítás és a tanítás, a kritika szigorát kell tehát alkalmazni az alaptalan mesékkel és feltevésekkel szemben. A szigor ugyan majd mindég nagyon gyűlöletes, de soha nem szégyenletes munka.

31 Az ily módon ajánlott fejezet Erdély szomszédjának, Moldvának egyházi viszonyait ismerteti. Kévéseivé Engel János Keresztély szűkszavú előadását, amely szerint a szeretni püspökséget IX. Bonifác pápa Bakóba helyezte át, s így az előbbi megszűnt, IV. Jenő 1439-i bullájában Kemény változatos képet fest az országról. Ennek nagy kiterjedése és a hívők szétszórtsága indította IX. Bonifácot, hogy Bakóban püspökséget alapítson, amelyet XXIV. János pápa 1414-ben kiváltságokkal ruházott fel. Igaz, a század elején a szerethi egyház már elsorvadt, s mert nem látszott visszaállíthatónak, lett szükség a bakóira. Most ennek betöltéséről kell gondoskodni, mondatja a pápával, ami bajokkal fenyeget, ez pedig annál inkább megzavarhatja a kedélyeket, mert Moldvában napról-napra nő a görög eretnekség, a szomszédban pedig a székelyek (Ciculi) földjén és Havasalföldön hiányzanak a ferencrendi szerzetesek. A pápa mindezekre figyelemmel meghagyja Benedek Zewriensis püspöknek, hogy mindaddig, amíg Ulászló lengyel királlyal és Illés moldvai palatínussal vagy a szerethi vagy a bakói püspökséget vissza nem állítja, a boszniai obszerváns ferencesek segítségével gondoskodjék az ország lakossága lelki szükségleteinek ellátásáról. (Magazin II. 26—28.) A bulla, mint látjuk, Engel véleményével szemben cáfolhatatlanul igazolja Kemény állítását. Igaz, megjelenik a történelem szinterén egy bizonyos Benedek Zewrin-i püspök, ez pedig nem lokalizálható — Kemény gondol a Szörénységre is —, de ez csak arra kell, hogy a probléma megoldatlanságának tudata ébren maradjon. A bulla stílusa a magyarországi kancelláriai gyakorlat sajátja, a legtávolabbról sem hasonlít a pápai oklevelek szerkezetéhez és frazeológiájához. Kifogástalan ellenben az 1520. évi közjegyzői oklevél, amelybe Kemény belefoglalja. Ennek kibocsátója Laskai Miklós bodoni (widdini) püspök, a budai káptalan olvasókanonokja. Az ő nevében készül az átíró oklevél a bulláról, amelyet előtte Somlyói Bernardin az obszerváns ferencesek magyarországi provinciálisa mutat fel. Laskai olvasókanonokságát az 1497 — 1509 évekből folyamatos adatok igazolják, utódjáról, Györgyről az első megemlékezés 1524-ből ismeretes.

32 Ez évek közé akadálytalanul beleillik az 1520-i említés. Az episcopus Bodoniensis cím is biztos, pozsonyi oklevél tanúskodik mellette. A pápai közjegyző, aki írásba foglalja a lector bizonyságtételét, a veszprémi egyházmegyei , 31 A füzetek részletes tartalomjegyzékét lásd: Petrik Géza: Magyarország bibliographiája 1712 — 1860. Budapest, 1890. II. 638. sk. 1. 32 Békefi Rémig: A káptalani iskolák története Magyarországon 1540-ig. Budapest, 1910. 204. A Székely Oklevéltár II. (1876). olvasható 1520. évi adat, amelyre Békefi hivatkozik, azonos a Magazin közlésével.