Levéltári Közlemények, 59. (1988)

Levéltári Közlemények, 59. (1988) 1. - IRODALOM - Nagy Ádám: Iványosi-Szabó Tibor: Gazdaságtörténeti és demográfiai feldolgozások. Bács-Kiskun megye múltjából VII. Kecskemét, 1985 / 183–187. o.

184 Irodalom — Pénzforgalom és pénzértékek Kecskeméten 1662 — 1711. — Gabonaűrmórtékek használata Kecskeméten a XVII — XVIII. században. — Az árak alakulása Kecskeméten 1662 — 1790. — A bérek alakulása Kecskeméten a hódoltság utolsó évtizedeiben. — A migráció Kecskeméten 1662 — 1711 között — Nagykőrös népe és gazdálkodása az 1689-es nyilvántartások alapján (Fontosabb régi mértékegységek — függelék.) Az első tanulmány a pénzekkel foglalkozik. Ez alapvetően fontos a többi értekezés szempontjából is, mivel a pénz létezésétől kezdve az értékek közérthetőségét, egységesítését szolgálja, az utókor számára pedig az írott források alapján az értékek érzékelését teszi lehetővé. A pénzértékek aprólékos ismerete óriási lehetőségeket rejt magában mind a gazdaság-, mind a társadalomtörténeti következtetések levonása terén. A feldolgozott adatok éppen egy sokat változó időszakban élők gazdasági viszonyaiba, hosszabb távú gazdasági folyamatokba engednek bepillantani. A politikailag megosztott ország részenként más és más képet mutat. A lakosság számára különböző lehetőségek adódnak a földművelésre, az iparűzésre, a kereskedésre, és persze különbözőek a korlátok is a sajátos közigazgatási rend szerint. A különbözőségek alapos ismeretére van szükségünk ahhoz, hogy összehasonlításokat tehessünk, hogy következtetéseket vonhassunk le. IványosiSzabó Tibor több, mint egy évtizedes levéltárosi szorgalommal, kitartással feltárta mindazokat a forrásokat, amelyekben a pénzekre, pénzforgalomra vonatkozó bármilyen kis adat található. Ezek természetüknél fogva elsősorban adózással kapcsolatos iratok: Kecskemét város adópénztárának iratai, adó- ós számadási lajstromok; a városi számvevőség feljegyzései, borbírói és székbírói számadások. Igen használhatóak voltak természetesen a város tanácsának iratai is, pl. a tanácsülési jegyzőkönyvek, normaliák, körlevelek, szerződések, közmunkaösszeírások, a földesúri szolgáltatásokkal valamint a dózsmával kapcsolatos iratok, levelek, végrendeletek stb. Sok adat származik a város birtokaira és a különböző felekezetekre vonatkozó iratokból is. A szerző a régi oklevelek gyűjteményét, amelyekből a legkorábbi adalékokat nyerhette ugyancsak feldolgozta. Célja az volt, hogy az összegyűjtött adatok alapján bemutassa az adott időszakban felbukkanó pénzneveket, pénzeket és a hozzájuk kapcsolódó korabeli számolási módszerrel meghatározza egymáshoz való értékviszonyukat. A sok különböző fajta pénz felbukkanása a forrásokban már önmagában jellemző lehet a kor és hely pénzforgalmára, gazdasági kapcsolataira. Ábécé sorrendben sorakoznak a pónznevek az aprógarastól a zolotáig, összesen 65 tételben. Minden tételhez rövid magyarázat járul. Itt találhatjuk az egyes pénzekre vonatkozó legfontosabb pénztörténeti információkat, és az iratokban való előfordulás szükség szerint részletező leírását. Két-három pénz ismertetésének elolvasása után nyilvánvalóvá válik, hogy bonyolult, érzékeny szerkezetről van szó. A különböző időszakokban, különböző pénzláb szerint vert, különböző országokból származó pénzfajták egy időben is forgalomban lehettek úgy, hogy értéküket a rendeletek, de még inkább a gyakorlatból ismert nemesfém tartalmuk határozta meg. Egymáshoz viszonyított értékarányukat állandó mozgásban tartották a jó és rossz termés, háborús ós békés idők, az arany és ezüst változó ára is. Szerepel a pénzek között arany, ezüst, bronz és számítási pénz. Ez utóbbi tette lehetővé korábban és számunkra most is, hogy az összes pénzfajtát egy általános értékre számolhassunk át. Az értékarányok ós változások csak így érthetők és érzékelhetők. A leggyakrabban használt közös nevező a dénár és ennek százszorosa, a magyar forint volt. I. Lipót 1659. évi pónzreformja után vertek ugyan még dénárt, de az összforgalomhoz képest keveset. A magyar forint egyáltalán nem volt valóságos pénz. A dénárban való számolás a korábbi pénzrendszereknél megszokott és bevált gyakorlat alapján öröklődött. Több olyan pénznév is akad tehát, amelyhez nem tudunk felmutatni ténylegesen elkészített pénzdarabot. De volt pl. duárius és obulus verés, amelyek viszont nem fordulnak elő a korszak írott forrásaiban. A felsorolt pénzneveknól esetenként táblázatok szemléltetik az adott pénz értékének változásait. A dénárba átszámított összegek folyamatában mutatják meg az egyes pénzfajták forgalmi értékének helyi alakulását. A táblázatokban évenkénti sorozatokban olvashatjuk a példákat a forrásokból idézve, a forrásokban évenként előforduló, illetve a népszerűbb fajtáknál a változások illusztrálásához szükséges számban. így ki-ki maga is elvégezheti a különböző pénzértékek átszámítását. A 24 táblázat jól láttatja egy-egy pénz forgalomban való előfordulását, pl. az aranyak arányát a kifizetett adó összegében vagy a tallér előfordulási arányát a kecskeméti tisztségviselők elszámolásaiban A pénznevek, pénzek részletes ismertetése után a pénzforgalom alakulásának szakaszait és sajátosságait elemzi a szerző. Mivel az adatok nagy része az adó- és számadás-