Levéltári Közlemények, 59. (1988)
Levéltári Közlemények, 59. (1988) 1. - Bertényi Iván: Címerváltozatok a középkori Magyarországon / 3–80. o.
Címerváltozatok a középkori Magyarországon 53 ágaskodó oroszlánt, amely a pecsétet bemutató Pór Antal nézete szerint Oroszország címere lehetett. Ezt a véleményt látszik alátámasztani az 1375. évi, háromszögű pajzsban csak ágaskodó oroszlánt ábrázoló újabb címer változat. Végül az öreg Opuliai László olyan címerelhelyezéstől sem idegenkedett, amely a kisalakú pajzsok számára a pecsét köriratában talált helyet. Egy 1387-es oklevélen olyan gemmapecsótet használt, amelynek nyomóját még valószínűleg jóval korábban vésték, s a köriratba felül a családi sas, balról az orosz oroszlán, jobbról a jägendorfi vadászkürtök kerültek, miként 1390-ben, Jägendorf eladásáról ugyanott kelt oklevelét is olyan gemmapecsóttel erősítette meg, amelynek legendáját négy pajzs szakítja meg, a jobbra néző, kiterjesztett szárnyú sassal, a szakállas, Dobrzynt jelképező királyfővel, a jägendorfi vadászkürtökkel és végül a Kujáviára utaló, egymásnak háttal támaszkodó fél sassal és oroszlánnal. 283 Egymással rokonítható címerképű, de különböző címerű pecséteket használt az Opuliai (Opoljei) Lászlót nem sokkal később a nádori tisztében követő (idősebb) Garai Miklós is. 1379. évi nagyobb pecsétjén három, jobb felső sarkával érintkező pajzsot láthatunk, amelyek mindegyike a család címerképét, a cölöpösen tekergőző, szájával keresztes országalmát bekapó kígyót ábrázolja. 234 Ugyanő kisebb pecsétjének négyszögű pajzsában megkétszerezi a kígyót, az egyik C, a másik fordított C alakban látható, s a két kígyó így két pontban is metszi egymást. 285 Ifjabb Garai Miklós nádor a három pajzsban szereplő 1 — 1 kígyó helyett már csak 1, nagyalakú pajzsban szereplő, országalma után nyúló, cölöpösen tekeredő kígyót használt. 286 De nemcsak világi személyek egymással párhuzamosan használt címerváltozatai dokumentálhatók a XIV. századból. Demeter bíboros, esztergomi érsek (1378—1387) csak magas egyházi méltóságba jutása után választott rangját kifejező címert. Ezt nem csupán az bizonyítja, hogy előző, zágrábi püspöksége idején használt pecsétjén nincs címer, hanem maga a címer ábrája is, amely bíborosi kalapot felajánló vagy tartó, térdelő angyalt ábrázol, s így természetszerűen nem lehet korábbi, mint a címertulajdonos bíborosi kinevezése. 287 Nos, Demeter érsek azon kevés középkor főpapunk közé tartozik, akiknek több pecsétje is ránk maradt. 40 mm átmérőjű, köralakú, legátusi pecsétjének címerpajzsán Demeter ugyancsak a térdelő helyzetű, bíbornoki kalapot tartó angyalt szerepeltette, ezúttal azonban nem jobbra (amint ezt leírója állítja), hanem balra térdelő változatban. 288 Azaz, a pontifikális, monorú alakú pecséthez viszonyítva a legátusi pecsét címerábrája éppen fordítva készült el; 283 pú r ^ 1909. 51 — 56. p. Vö. Opoljei László később használt pecsétjeinek az ábráit ÍB: Marian Gumowski: Handbuch der polnischen Siegelkunde. Graz, 1966. 136. p. 113. ábra, XXII. t. 266. és 267. ábrák. 284 OL DI. 6570. 285 1380: OL Dl. 6672. 286 OL Dl. 8756/1. A Garaiak e címerváltozataihoz vö. Csorna József: A Dorozsma és Becse —Gergely nemzetség czímere. — Turul X. (1902) 7 — 8. p. 287 Fügedi Erik: Középkori pontifikális pecsétek Magyarországon. In: A középkori Magyarország főpapi pecsétjei a Magyar Tudományos Akadémia Művészettörténeti Kutató Csoportjának pecsétmásolat-gyűjteménye alapján. Szerk.: Bodor Imre Budapest MTA. Művészettörténeti Kutató Csoport, 1984.) (A továbbiakban: Fügedi, 1984) 19. p. Leírása: Bodor Imre—Takács Imre : Katalógus, uo. (A továbbiakban: Bodor—Takács: Katalógus 1984.) 52 — 53. p., 59. szám, ábrája uo. XII. tábla, 59. sz., a címerek kinagyítva uo. XXVII. tábla, 20. ábra. Vö. Takács Imre: Megjegyzések a XIV. századi magyar főpapi pecsétek művészettörténeti kérdéseihez, uo. 27. p. 288 Fügedi, 1984. 17. p., fényképe uo.: XXVII. tábla 19. ábra.
