Levéltári Közlemények, 59. (1988)
Levéltári Közlemények, 59. (1988) 1. - Soós István: Diplomatika és politika : Horvát István kiadatlan Werbőczy-könyvének története / 81–110. o.
92 , Soós István is, mint például Bencsik Ferenc Bars vármegyei táblabírót is „segedelem nyújtásra serkentett" a Werbőczy-dokumentumok felkutatására. 57 Minekutána az ország más részeiből is folyamatosan érkeztek a források, illetve másolataik, ,,más sok Hazafiak naponként újabb tárgyakkal bővítették" a gyűjteményt. Horvát elhatározta, hogy a „Magyar Haza elébe" terjeszti mindazt, amit „költség kémélés nélkül" oly nagy áldozattal összeszedett. 58 A könyv megírására a fentebb Horvát által kifejtett okokon kívül „egy véletlen eset" még inkább serkentette. Horvát az elkészült bevezető fejezetben hosszasan elbeszéli, hogy a vele egy házban élő Kovachich Márton Györggyel gyakorta értekeztek a „Magyar Törvény Régiségeiről", de az ilyen alkalmakkor sok szó esett a Tripartitumról is. Midőn Horvát szokásos látogatását egy ízben lemondani kényszerült, Kovachich levélben közölte vele, hogy fiával együtt „feltalálta a Törvényt, melly által Verbőtzi Hármas Könyve Rendszabássá tétetett" 59 . Kovachich annak bizonyítására, hogy Werbőczy műve — mint arra már fentebb is utaltunk — nem holmi compilatum, hanem „articulariter pro lege receptum, et pro Norma in discutiendis causis praescriptum", több törvénycikket is felemlít levelében. 60 Mindenekelőtt az 1514 : LXIII. tc-re hivatkozik, amely a decretumok összegyűjtéséről, kiigazításáról és az egyes vármegyéknek való megküldéséről rendelkezik. Közismert, hangsúlyozza a továbbiakban Kovachich, hogy II. Ulászló ezt megerősítette. Az 1518 : XLII. tc.ket pedig, a Corpus Jurisba nem iktatták be, de ő kiadta. Ezt a bácsi országgyűlésen (1518. szeptember 29.) hozták, hogy ti. az igazságszolgáltatással kapcsolatos ügyeket a „jövőre nézve mindig az írásba foglalt, a megyék által is megerősített és megvitatott törvények szerint ítéljék meg" 61 . Ezekből a dokumentumokból egyértelműen ós világosan kitetszik, hangsúlyozza Kovachich, hogy Werbőczy Tripartitumát a nemzet (azaz a nemesség) is jóváhagyta és törvényerőre emelte. Kovachich itt lényegében a Tripartitum előszavában foglaltakon túl, ti. hogy az uralkodó megerősítette s „örökös törvényekül" rendelte Werbőczy törvénykönyvét, azt a rendi álláspontot is igazolni igyekezett, hogy a nemzet törvényeit a rendeknek (a nemességnek) is meg kell erősíteni, nem elegendő a királyi jóváhagyás. Ez történt a bácsi országgyűlésen is, és ekképpen „emeltetett törvénynyé" Werbőczy műve a „Nemzetnek (azaz a nemességnek) sza57 Uo. 41. f.; — Horvát köszönetet mond Verbőezi jenek bevezetőjében mindazoknak, akik a források összegyűjtésén fáradoztak. Köztük vannak a konventek és káptala» nok említett levéltárnokai, valamint Pogány és Bencsik is. Uo. 40. f. 68 Uo. 40—41. f.; Pénzbeli kiadásairól a következőket írja: „Kútfőimért ezer hétszáz huszonhét forintot előre költöttem," Uo. 99. f. Elő'Fizetők Verbőtzi [így !] István Emlékezetére. Vö. ezzel Horvát levelét báró Mednyánszky Alajoshoz. Ebben Horvát keserűen panaszolja, hogy „Ezer négyszáz forinton felül költöttem tsak a Készületekre..." Pest, 1818. szept. 25. OSZK Kt. Levelestára. — A két összeg közötti különbözet abból ered, hogy Horvát előbbi megfogalmazása jóval később, 1820 vége felé kerülhetett a „Verbőezi István emlékezete" c. kéziratcsomóba. 59 Verbőezi emlékezete 39 — 40. f., vö. ezzel Kovachich levelét Horváthoz: OSZK Kt. Levelestára, Quart. Lat. 1426. Peßtini die 3. Dec. 1817. 60 Lásd Kovachich levelét. 61 Uo. Kovachich idézi a bácsi országgyűlésen hozott határozat teljes szövegét. Vö. Vestigia Comitiorum apud Hungaros ordio regni eorum in Pannónia usque ad hodiernum diem Celebratorum. Pesthini, 1780. Tom I. 498. és Uő.: Supplementum ad vestigia comitiorum. Pesthini, 1798. 471. (az 1519: XXIX. te).
