Levéltári Közlemények, 59. (1988)

Levéltári Közlemények, 59. (1988) 1. - Soós István: Diplomatika és politika : Horvát István kiadatlan Werbőczy-könyvének története / 81–110. o.

Diplomatika és politika 93 bad és megegyező akaratja által Törvénnyé."

62 A bácsi országgyűlés háromszázéves évfordulója pedig kitűnő alkalmat teremtett arra, hogy Werbőczy művének méltó emléket állíthassanak. Horvát meg sem kísérli, hogy ellenőrizze Kovachich adatainak helyességét, talán a Kovachich iránt tanúsított mély tisztelete miatt sem, sőt ellenkezőleg, kész ténynek veszi azokat, az évforduló pedig különösen kapóra jött neki, hogy szétrombolhassa, megcáfolhassa azokat az álláspontokat, melyek szerint a Tripartitum törvénybe nem vétetett. Horvát óriási energiával fogott hozzá könyve megírásához, de a bevezető fejezeten, amelyben a Werbőczy-könyv megírásának okait és körülményeit részletesen taglalja, valamint az első „szakaszon" kívül, ahol „A Hunt s Pasnán és Kerepetzi nemzetség eredetéről, és elágazásáról" címszó alatt a magyarországi genealógiai táblák összeállítása körül felmerülő problémákat tárgyalja, továbbá a régi magyarok vallásáról és a pogány magyar nevekről értekezik, elsősorban Cornides Dániel: Commentatio de religione veterum Hungarorum c. művét felhasználva, több rész nem készült el.

63 Horvát 1818 szeptemberében azonban — bár a dokumentumok folyamatosan érkeznek hozzá — hirtelen abbahagyja a Werbőczy-könyv írását. Ennek okát ő maga adja meg, amikor arra hivatkozik, hogy rendkívül súlyos anyagi helyzetbe került és reménytelennek látja a felmerülő költségek miatt a mű megjelentetését. Ezért tehát, hogy könyve „egykor Verbőtzi István, s Törvény Könyvünk rágalmazói ellen (...) védfalul szolgálhatna", kénytelen volt „az Előfizetéshez folyamodni".

64 Az előfizetési felhívás előbb a Hazai s Külföldi tudósításokban, majd a Tudományos Gyűjtemény októberi számában látott napvilágot.

65 A munkára, melyet Horvát 1819 elején szeretett volna megjelentetni, 10 rajnai forinttal lehetett előfizetni váltócédulában a „Leopold napi Pesti Vásárig" (november 15-ig) Eggenberger József könyvárusánál, valamint az általa megbízott személyeknél a nagyobb vidéki városokban.

66 Hor62 Kovachich téved, amikor az említett törvénycikket Horvát figyelmébe ajánlva a Hármaskönyv törvénybevételét igazolja. Ismeretes, hogy a királyi jóváhagyást tartalmazó okmányra sohasem került rá az uralkodó megerősítő pecsétje, de a megyéknek s városoknak sem küldték ki megvitatásra. Sőt, maga Werbőczy mint personalis sem tudta a mű teljes kiadását elérni. S bár a Tripartitumot már a XVI. század elején mint törvényt (decretum) és mint írott szokásjogot idézték, sohasem emelkedett törvényerőre. A Corpus Jurisba is csak 1628-ban került be. — Lásd erről részletesebben: Tripartitum opus iuris consuetudinarii inclyti regni Hungáriáé per Stephanum de Werbewez editum Wien 1517. Faksimiledruck mit einer Einleitung von György Bónis. (Mittelalterliche Gesetzbücher Europäischen Länder in Faksimiledrucken. Im Auftrag des Max-Planck-Instituts für Europäische Rechtsgeschichte. Hrsg. von Armin Wolf Bd. II.) Glashütten (Taunus, 1971. 6-9. 63 Vö. a kézirat 34—55. ff. (1 — 26. §.) olvasható részeket.Bővebben amű terjedelméről lásd alább. 61 Uo. 99. f. A fentebb említett summán kívül 1818 szeptemberében, majd októberében újabb összegeket kellett kifizetnie a kapott anyagokért: így többek között Nóvák Ignácz jaszói levéltári jegyzőnek 50 forintot (Lásd Nóvák elismervényét a Horváttól kapott összegről. 76. f.); ifj. Pápay Zsigmond Bereg vármegyei tiszteletbeli aljegyzőnek ós levéltárosnak pedig 200 forintot; a pénzösszeget, kéri Pápay Horváttól, juttassa el hozzá különböző, általa megjelölt személyeken keresztül. — Uo. 79. f., ifj. Pápay Zsigmond levele Horváthoz. Beregszász 1818. okt. 24. 65 Lásd az 1-4. jegyzeteket és Tud. Gyűjt. 1818. X. 124-126. 86 Úgymint Debrecenben Sárváry Pál tanítónál, Egerben az érseki könyvnyomda gondnokánál, Szegeden Kibling könyvkötőnél, Kassán Wigand Otto könyvárusnál, Pécsett Gundl Maximilián könyvkötőnél, Székesfehérvárott Lang Ádám könyvkötőnél,