Levéltári Közlemények, 59. (1988)

Levéltári Közlemények, 59. (1988) 1. - Soós István: Diplomatika és politika : Horvát István kiadatlan Werbőczy-könyvének története / 81–110. o.

Diplomatika és politika 89 Múzeumban viselt könyvtárőri tisztsége is, amely újabb és újabb impulzusokat nyújtott számára, hogy mind behatóbban tanulmányozza a magyar történelem és irodalom múltját. Mint feljegyzései is bizonyítják, Horvát óriási anyagot gyűjtött össze a magyar történelem különböző korszakairól. Elsősorban a középkori okleveles magyar történeti anyagot, kéziratos forrásokat, dokumentumokat fogta vallatóra, hogy segítségükkel hitelesen cáfolhassa a külföldi, nem magyarországi és hazai, de „idegen" származású tudósok munkáinak azon kitételeit, sőt „motskolódásait", amelyek a magyar történelem, a nemzeti múlt nagyszerű vívmányait, értékeit lekicsinyelték, kétségbevonták vagy éppenséggel a magyar állam bizonyos intézményeit, sőt magát az ősi nemzeti alkotmányt, az alkotmányos jogokat támadták. Nem lehet tehát csodálkozni azon, hogy a „heves civakodó" — ahogy egyik kortársa nevezte Horvátot — az elsők között ragadott tollat, hogy a „nemzeti becsület bajnokaként", a nemesi mozgalom szószólójaként védelmezze Werbőczyt és fő művét, a Tripartitumot, s vele együtt a nemzet, azaz a nemesség ősi jogait. Horvát tarthatatlannak tartja azt az állapotot, hogy a magyarság már hosszú idő óta nem tesz semmit azokkal a támadásokkal szemben, amelyek a Hármaskönyvet „Hazánknak három százados Palládiumát" ostromolják, amely „mérges" támadásoknak az ő korában is „alig vagyon vége hossza".

40 Mindezek a „gántsolódások", továbbá hivatalbóli kötelessége (ti. hasonlóan Werbőczyhez, ő is az országbírói hivatal titoknoka) bírták rá arra, hogy ,ügyfélül életének [ti. Werbőczyének] hitelesebb leiratásáról, másfelől pedig a Hármas Könyv netalán homályos sorainak felvilágosíttatásokról buzgón" gondoskodna.

41 Horvát nagy energiával fogott a Werbőczy-könyv megírásához, amelynek gondolata már — ahogy maga is vallja — „régen" felvetődött benne. Még 1805-ben olvasta Szirmay Antalnak Ugocsa vármegyéről szóló művét, amely felkeltette Werbőczy iránt az érdeklődését: „Az egész munkában [jegyzi meg naplójában] legnagyobbra bötsülöm Verbőtzy életét, melyről eddig keveset tudunk (...) Vágynak ezen munkájában Verbőtzy életén kívül, melyet én üdővel magyarul szándékozok le irni, még egyéb hasznos dolgok is."

42 A munkához minden fellelhető, illetve hozzáférhető anyagot, dokumentumot igyekezett feltárni, megszerezni. Elsősorban a Széchényi Könyvtárat kutatta fel, és számos jegyzetet készített magának az ott található, a témáira vonatkozó irodalomból, oklevélgyűjteményekből, genealógiai és heraldikai leírásokból, a Werbőczy és Kerepeczy-családdal kapcsolatos diplomákból, továbbá részletes kimutatást készített a Tripartitum különböző kiadásairól.

43 A nemzeti könyvtár könyvein kívül, „kirablotta" Jankóvich Miklós „sokféle gazdag Gyűjteményeit" is.

44 Alaposan elmélyült Kovachich Márton György munkáiban és 40 Horvát István: Verbőczi István emlékezete. (A továbbiakban: Verbőczi emlékezete) OSzK Kt. Fol. Hung. 754. 38. f. 41 Uo. 39. f. 42 Mindennapi. Horvát István pest-budai naplója. 1805—1809. Bp. 1967. (1805. december 11.). 245 — 246. Vö.: Notitia politica, historica, topographica incliti ComitatusUgochensis per Antonium Szirmay de Szirma. . . 1805. 13— 14., 75., 79. 43 Lásd: Verbőczi emlékezete 1 — 14., 16-33., 56 — 73., 81-95. f.; vö. ezzel: HuntPázmán nemzetség ivadékairól geneaológiai táblák. írta: Horvát István OSzK Kt. Fol. Hung. 755. 1-23. f. 44 Verbőczi emlékezete, 39. f.