Levéltári Közlemények, 59. (1988)
Levéltári Közlemények, 59. (1988) 1. - Soós István: Diplomatika és politika : Horvát István kiadatlan Werbőczy-könyvének története / 81–110. o.
90 Soós István régi kézirataiban is. Kovachich egyébként az elsők között biztatta Horvátot a nagyszabású mű megírására. 45 Horvát nem elégedett meg a nyomtatásban fellelhető források megismerésével, hanem „oklevelekből és hiteles történetírókból" kívánta „meglepni a Hazát". 46 Ezeket a forrásokat, illetve hiteles másolatokat kutatásainak első harmadában nem állt módjában beszereznie. Csak kiterjedt baráti és hivatalbéli kapcsolatai révén tudott később az oklevelekhez hozzájutni. így nagy segítségére voltak ebben Eötvös Pál és Barabás János, a Királyi Tábla levéltárnokai, akik biztosították számára, hogy a káptalanok, konventek és monostorok levéltárai megnyissák előtte kapuikat, és utasították azok vezetőit, hogy Horvát számára a tulajdonukban lévő oklevelek közül gyűjtsék ki a ,,Verbőtzi Nemzetséget illető leveleket" és Horvát költségén híven másoltassák le őket. 47 Horvát abban a reményben fordult e hiteles helyek jegyzőihez, archiváriusaihoz, hogy segítségükkel szándékát megvalósíthassa, hogy ti. Werbőczy, e „méltatlanul szenvedő Tudós Férfiú ártatlanságát napfényre" hozhassa vagy „legalább bizonyosabb eredetét" kifejthesse. 48 E reményében nem is kellett csalatkoznia. Leveleire, amelyekben a leleszi, a jászói, nagyszombati és garamszentbenedeki konventekhez, „Hiteles Helyekhez", továbbá az esztergomi káptalanhoz fordult kéréseivel, alig egy hónap leforgása alatt kedvező válaszokat kapott. 49 Pesten Horvát és a konventek valamint a káptalan képviselői 1818. július 21-én, az 1723: XLII. te. alapján szerződést kötöttek, amelynek értelmében ezek a hiteles helyek minden olyan dokumentumot, illetve azok hiteles másolatát kiadják, amelyekre Horvátnak szüksége van. 50 A következő hónapokban Horvát több kötetnyi oklevélmásolatot kapott meg elsősorban a leleszi és jászói konventektől. A két konvent prépostjának, Bernáth Maximiliánnak az irányítása alatt nyolc kötetben gyűjtötték össze a lemásolt diplomákat, amelyek szinte kivétel nélkül a Werbőczy- és a Kerepeczy-nemzetségre vonatkozó adatokat tartalmazták. Az első, oklevélmásolatokat magába foglaló kötetet már 1818. augusztus 22-ón elkészítették Leleszen, a másodikat augusztus 24-ón fejezték be; ezt követte a Jászon 1818. augusztus 28-án összeállított két kötet. Az utolsó oklevélmásolat-gyűjtemény a leleszi konvent másolóinak kezéből 1818. október 14-ón került ki. 51 Az oklevelek hiteles leírásaiban különösen nagy buzgalmat tanúsított Nóvák István, a leleszi konvent főjegyzője. Lelkesen és odaadással végezte a diplomák felkutatását, ellenőrizte a másolatokat. Az említett másolatgyűjte45 Uo. 40. f. " Uo. 39. f. "Uo. «Uo. 49 Uo. 40. f. 50 Magyar Országos Levéltár, Személyek Szerinti Iratok. (A továbbiakban: MOL) (R 313.) 3. csomó, 1 — 2. f. 61 Az időben legelső kötetben az 1347—1450 között kiadott oklevelek másolatai vannak, lásd: MOL, R 313., 3. csomó, 133—150. f.; a másodikban az 1452—1519 közötti években kiadott diplomák másolatai találhatók; — uo. 74—95. f.; a harmadik leleszi kötet anyaga 1584—1594-es évekből származó oklevelek másolatait foglalja magába. — Uo. 120. f.; a negyedik kötetben az 1523 — 1582 közötti diplomák olvashatók. Uo. 1 — 13. f. (Mindkettő keltezése: 1818. október 10.) Az ötödik kötet az 1480—1536, a hatodik pedig az 1398—1461 közötti diplomamásolatokat tartalmazza; — uo. 1 — 13. f., illetve 103—111. f.; — A Jászon készített másolatok gyűjteményében egy 1377-es diploma (111 — 116. f.), illetve több XVI. századbeli oklevél van (117- 132. f.).
