Levéltári Közlemények, 59. (1988)
Levéltári Közlemények, 59. (1988) 1. - Soós István: Diplomatika és politika : Horvát István kiadatlan Werbőczy-könyvének története / 81–110. o.
88 Soós István a néhány évvel később született cáfoló írások a magyar történelem forrásainak egész tárházát felhasználva bírálták ezeket a munkákat; különösen — mint ahogy azt a Gustermann haláláról tudósító magyar lapok, illetve folyóiratok kivétel nélkül nyomatékosan megjegyzik — „Horvát István támadt teljes erejével és tudományával" ellene, illetve ellenük. 36 Horvát István a magyar romantikus történetírás legnagyobb hatású képviselője, a reformkor egyik jellemző íróegyénisége és nevelője, egész történelmi, nyelvészeti, valamint közéleti tevékenységét lényegében egyetlen cél szolgálatába állította, amelyet ő maga egyik levelében a következőképp fogalmazott meg: ,,. . . nekem minden igyekezetem tsak oda tzéloz, hogy Magyar legyen a Magyar." 37 Ez a gondolat hatotta át már ifjúkori, a magyar nyelv és a magyar nemzet eredetével, régi keletével foglalkozó műveit. A magyarság iránt érzett határtalan, túláradó „fajszeretete" indította polémiák egész sorának megírására, amelyekben a magyar nemzetet, a nemesi nemzeti mozgalmat ért vélt vagy valóságos sérelmeket egész tudományos tárházát latba vetve próbálta megcáfolni, illetve a magyarságra szórt vádak alaptalan voltát kimutatni, s egyúttal a „romlásnak indult hajdan erős magyar" népet felrázni. Ez az aktuális indítéka annak, hogy maga is .bekapcsolódott a magyar nyelv, nép és kultúra nagyszerűségének ós dicsőségének védelméért folytatott küzdelembe. Horvátnak ez a fokozódó, politikailag nemesi indíttatású nacionalizmusa különösen az 1810-es években erősödött fel, amikor a kibontakozó, a magyar nyelv ügyéért és a magyar nyelvű tudományos élet megteremtéséért síkraszálló nemzeti kultúrpolitika egyik vezéregyéniségévé, a közélet fáradhatatlan harcosává, lelkes szervezőjévé vált. Horvát óriási szorgalrna, felkészültsége, nyelvészeti és történeti vitairatai, bírálatai révén, melyekkel ifjú korában csak szűk baráti körben keltett feltűnést és vívott ki magának méltó elismerést — életpályájának második szakaszában országos hírnévre tett szert. Főképpen a magyar nyelv védelmében kifejtett polémiái, melyekben elsősorban volt tanárának, a pesti egyetemen diplomatikát és genealógiát oktatóba kortárs tudósok között nagy megbecsülésnek örvendő statisztikus Schwartner Mártonnak „sértegető" megállapításait igyekezett bírálni és a ,iMagyar Nyelvnek diplomatikai régi keletét" bizonyítani, találtak pozitív visszhangra elsősorban a magyar nemesség körében. Különösen az 1815-ben napvilágot látott vitairatát 38 fogadták nagy lelkesedéssel. A vármegyék, élükön Fejér vármegye tközönsége, amelynek egyébként Horvát e művét ajánlotta, elragadtatással reagáltak a könyvre. A Fejér vármegyei rendek nem kis büszkeséggel és önérzettel hívták fel más vármegyék figyelmét Horvát alkotásaira, ezeket „mint egy jó v hazafinak szüleményét", továbbá magát a szerzőt, mint , ,Nemzeti Nyelvünknek-. pártfogó] át'' dicsérve. 39 A következő években, mindenekelőtt az 1817-ben indult Tudományos Gyűjtemény hasábjain megjelent további, főleg diplomatikai tárgyú vitairatai újabb elismerést szereztek Horvátnak. Országos hírét erősítette a Nemzeti 36 Lásd: Magyar Kurír, 1:823. febr. 14. (13. szám), és Tud.Gyűjt. 1823. II. 130. 37 Levele Döbrentei Gáborhoz. Pesten 1815. március 10. Levelek Döbrentei Gáborhoz. I. kötet 206. ff. (123. sz. levél). MTA Könyvtár Kézirattára, M. írod. Lev. 4-r. 55. sz. 38 Nagy Lajos ós Hunyadi Mátyás híres magyar királyoknak védelmeztetések a nemzeti nyelv ügyében,.-Tekintetes, Tudós Schwartner Márton Ür vádjai, és költeményei ellen írta Horvát István Tek. Nemes Fehérvármegyének Tábla-Bírája. Pesten, 1815. 64. 39 Benkóczy Jflmií: Horvát István „Nagy Lajos és Mátyás védelmeztetése a nemzeti nyelv ügyében" czírryi könyvének ajánlása. Uránia, 1912. október. 10. sz. 421.
