Levéltári Közlemények, 59. (1988)

Levéltári Közlemények, 59. (1988) 1. - Soós István: Diplomatika és politika : Horvát István kiadatlan Werbőczy-könyvének története / 81–110. o.

Diplomatika és politika 87 Ugyancsak mély felháborodást és heves vitákat keltett a magyarországi nemesség körében a bécsi udvar égisze alatt és hozzájárulásával megjelent, Piringer művéhez hasonló szellemű, a „korhadt magyar alkotmányt", a nemesség előjogait bíráló mű, amely Anton Gustermann bécsi jogtörténetíró és cenzor tollából származott.

33 Az 1811 — 1812. évi országgyűlés idején napvilágot látott mű szintén arra törekedett, hogy a magyar rendi alkotmány elavultságát kimutassa, ti. hogy az nem tud már megfelelni a kor követelményeinek. Ezen a magyar nemzet (a nemesség) nem akar változtatni, és a király nincs-e feljogosítva arra, hogy a közjó érdekében önállóan cselekedjen — teszi fel Gustermann a kérdést. Az országgyűlésen igen nagy izgalmat s elkeseredést váltott ki a bécsi cenzor munkája. A rendek betiltását és a szerző megbüntetését követelték.

34 Gustermann ós Piringer műveit nemcsak a rendek ítélték el, de heves vitát keltettek a magyar történetírók körében is. Mind az egykorú röpiratok,

35 mind világosíttatásában mindnyájunknál többet munkálkodott, és a köz hálára méltán számot tarthat" (uo. 76). Ez az „érdemes férfiú" Kovaehich Márton György volt. Vass Bertalan, Horvát életrajzírója a tanulmányt egyértelműen Horvát saját művei között tünteti fel, egyrészt arra hivatkozva, hogy annak tárgya, előadásának módja, hangvétele és stílusa egészen Horvátra vall (Vass Bertalan: Horvát István életrajza. Bp., 1895. 298. és 300.), másrészt pedig azért, mivel Horvát maga is összegyűjtött munkáinak címei között említi meg azt (Vö.: Székes Fehérvári Horvát István Igyekezetei (Nyomtatott munkái 1833-ig) összeszedte a Pesti Fő Oskola Félszázados Üdvessége többszöri sürgetésekre Horvát István a Széch. Országos Könyvtár Őrzője. Pesten M. D. CCC. XXX. — (Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára (A továbbiakban: OSZK Kt.) Quart. Hung. 489. 87.) Jóllehet mintegy alcímként hozzáfűzi: „Tek. tudós Szenkvitzi Kovaehich Márton Latán Értekezéséből, kértére [Horvát kiemelése] magyarázta Horvát István". Vasst az sem zavarja megállapításában, hogy maga is elismeri később, Horvát csak fordította a munkát (i. m. 301.). Kétségtelen, hogy a tanulmány heves hangvétele, bizonyítási módszerei inkább Horvát hasonló jellegű és hasonló stílusban, hangnemben megfogalmazott cikkeire emlékeztetnek, mint Kovaehich művére. Bizonyára a Kovaehich által megfogalmazott gondolatokat Horvát nemcsak egyszerűen lefordította, hanem ki is egészítette, illetve bizonyos részeit erősebben át is fogalmazhatta Kovaehich utólagos engedélyezésével. Saját tanulmányának megírására részben Piringer és az említett recenzió idézett megállapításai, részben pedig a Kovaehich értekezését is bíráló, ugyancsak a Tudományos Gyűjteményben napvilágot látott cikk (Najmayer Ignácz: A Várőrizet törvényes Kötelességéről Magyar Országban. 1819. IV. 36 — 72.) adott okot. (Vö. ezzel Mednyánszky Alajos bevezető sorait Horvát tanulmányának német nyelvű változatához, amelyet Mednyánszky maga készített el, mint arra Horvát maga is utal „így ékezetei "-ben: 92. f. „Ki jött Báró Mednyánszky Alajos fordítása szerónt német nyelven is a Bétsi Archívban") Lásd: Bemerkungen über die (angeblich) gesetzmäßige Verpflichtung der ungarischen Standesherren zur Unterhaltung fester Schlösser. Von Freyherrn von Mednyánszky. Archiv für Geographie, Historie, Staats- und Kriegskunst. 17. Sept. 1819. No. 112. 445 — 447, különösen a 445.: „. . . Daher werden auch selbe [ti. Bemerkungen] theils gegen die Behauptungen des Hrn.Hofrathsvon Piringer, theils gegen jene seines Recensenten, und endlich auch gegen den Vertheidiger beyder gerichtet" — és 20. Sept. 1819.449 — 452.). — Vass az értekezés címét pontatlanul adja meg. Vö. i. m. 301. Horvát a cikk szerzőjéről megjegyzi, hogy az nem Najmayer Ignácz volt, hanem Madarassy Ferenc püspök, „ki e* kor Királyi Tanátsos volt a Helytartó Tanácsnál. Hallván nyomtatás alatt, hogy Felelet is jő tőlem reá, nehogy tekéntetét kérdőre tegye, jónak találta az éretlen ifjat megkérni neve költsönzésére." (Szinnyei Horvátnak ezt a megállapítását figyelmen kívül hagyva, amelyre Vass is hivatkozik — i. m. 301. — mégis Najmayer neve alatt tünteti fel a tanulmányt. Lásd: Magyar Írók. . . IX. 796.) 33 Die Ausbildung der Verfassung des Königreichs Ungern; aus der Geschichte, und den Gesetzen dieses Reiches dargestellet. Band I —IL Wien, 1811. 34 Szekfű Gyula: Iratok a magyar államnyelv kérdésének történetéhez. 1790—1848. (Magyarországi legújabbkori történetének forrásai. Iratok a nemzetiségi kérdés történetéhez.) Bp. 1926. 94. 35 Vö.: Domanovszky Sándor: József nádor élete. (Magyarország legújabbkori történetének forrásai. József nádor élete és iratai.) Bp. 1944. I. köt. 2. rósz 466.