Levéltári Közlemények, 59. (1988)
Levéltári Közlemények, 59. (1988) 1. - Soós István: Diplomatika és politika : Horvát István kiadatlan Werbőczy-könyvének története / 81–110. o.
84 Soós István túrnának történeti értékét, illetve jelentőségét igyekezett kétségbe vonni. 18 Izdenczy abból indult ki, hogy a Tripartitumot az 1527. évi országgyűlés elvetette, mivel az tele volt hibákkal és ferdítésekkel. Ennek megfelelően a szerző szerint Werbőczy Hármaskönyve már több évszázada hatályát vesztette, s ebből következik, hogy a magyar nemesség jogai és kiváltságai is érvénytelenek. 17 Izdenczy másik röpirata 18 még keményebb hangot üt meg a magyar nemességgel és Werbőczy vei szemben, mint fentebbi munkája. A magyar nemesség közjogi tévedéseit taglalva többek között rámutat arra, hogy Magyarország kezdettől fogva örökösödési tartomány (Erbreich), azaz mintegy automatikusan száll át az uralkodói utódra, s nem „Wahlreich" volt, tehát nem választás útján. A magyar uralkodók örökösödés útján kerültek a trónra, ebből következik szerinte, hogy a koronázás csak puszta szertartás. Werbőczy nézete tehát a koronázás szükséges voltáról, ti. hogy anélkül az uralkodó nem gyakorolhatja hatalmát, hibás. Izdenczy síkra száll amellett, hogy az uralkodó a rendek közreműködése nélkül hozhat törvényeket, a rendeknek nincs joguk részt venni a törvényhozásban. Ezt a jogukat csak a Tripartitum erősíti meg, de az hitelt nem érdemel. Végül a katolikus főpapságot oktatja ki; eszerint tévedésen alapul az a tény, hogy a papi arisztokrácia képviselőit ugyanolyan jogok illetnék meg, mini? a világi nemességet. 19 Ezekkel a támadásokkal szemben csupán néhány, felvilágosult szellemben fogant ellen-röpirat szerzője vállalkozott arra, hogy a Werbőczy-féle rend, „Werbőczy-népe" és a nemesi alkotmány vagy éppen Werbőczy személyének védelmére keljen. 20 Batthyány Alajos azon kevés felvilágosodott nemes közé tartozott, aki felismerte, hogy a közjogi kérdésekben mindenképpen reformokra, változásokra van szükség. A meglévő régi hazai intézmények jobbítását, megreformálását tűzte ki több, hasonló módon gondolkodó nemes társával együtt. A nemesség és az uralkodó között egyre szorosabbá vált kapcsolat azonban csakhamar szertefoszlatta azokat a reményeket, amelyeket — elsősorban a felvilágosult, jozefinista szellemű nemesség és a demokratikus értelmiség e reformelképzelések iránt táplált. A rendek — a klérust és a nemességet saját érdekei, a „privatismus" vezették. „Ezzel a nemességgel nincs mit kezdeni, talán egyszer, hosszas neveléssel egy egységes, új nemzedék állhat elő. . ." — írja az egykorú szemtanú a magyar országgyűlésen szerzett tapasztalatait összegezve. 21 A nemesi mozgalomból kiábrándult, csalódott radikálisok, mint pl. Laczkovics János, a magyar jakobinus mozgalom egyik mártírja maró iróniával 16 Etwas vom Werbőcz dem Verfasser des sogenannten Juris Tripartiti Hungarici. (...) év nélkül. — Később Grellmann kiadta „Statistische Aufklärungen. . ." c. folyóiratában. 17 Ballagi: i. m. 405 — 406. és Nagy: i. m. 32., továbbá Strada Ferenc: Izdenczy József, az államtanács első magyar tagja. (A gróf Klebelsberg Kunó Magyar Történetkutató Intézet Évkönyve. Szerk. Miskoíczy Gyula) X. évf. Bp., 1940. 77. 18 Irrthümer in den Begriffen der meisten Ungarn von der Staatsverfassung ihres Vaterlandes und den Rechten Ihrer Könige. Wien, 1790. 19 Lásd erről részletesen: Strada: i. m. 70—76. és Ballagi: i. m. 418 — 419., 514 — 516. 20 Lásd pl.: Batthyány Alajos: Thausend und Ein Irrthum des Verfassers der Ungarischen Irrthümer. 1791. — Vö.: Concha Győző: A kilenczvenes évek reformeszméi és előzményeik. Irodalomtörténeti vázlat. Bp., 1885. 184 — 185. és Ballagi: i. m. 516. 21 Szulyovszky Menyhért levele Spissich János alispánhoz, Zala megye országgyűlési követéhez. A magyar jakobinus mozgalom iratai. Sajtó alá rendezte Bendá Kálmán. (A magyar jakobinusok iratai I.) Bp. 1957. 307.
