Levéltári Közlemények, 59. (1988)
Levéltári Közlemények, 59. (1988) 1. - Soós István: Diplomatika és politika : Horvát István kiadatlan Werbőczy-könyvének története / 81–110. o.
Diplomatika és politika 85 leplezte le az ősi jogaihoz mindenáron ragaszkodó, tudatlan magyar nemest, ,,ki a ködöt párolgó Werbőczyt pipafüstje között szomorúan olvassa, [..-.] privilégyumjait, nemességit hányja-veti, mint meg őrült döhödött ember széles kardgyát forgattya [. . .] ki a közönséges jónak előmozdíttására vagy az ország terhinek hordozására semmit sem cselekszik [. . .J" 22 Ugyanez a nemes felháborodottan utasította el, mint a „populus Werbőczianus" oszlopos tagja, az ellene irányuló sértéseket; kardcsörtetve követeli a nemzetet (azaz a nemességet) és történelmét gyalázó pamflet betiltását, s rendeli el elkobozását. 23 A ,,ködöt párolgó Werbőczy" olvasója minden külső és belső bírálat ellenére a ferenci abszolutizmus éveiben továbbra is görcsösen ragaszkodott ,,ősi szabadságához", mely számára a nemesi privilégiumokat jelentette. Ebbe kapaszkodott a napóleoni háborúk korában is, amikor egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a magyar nemesi alkotmány mind kevésbé felel meg a kor szellemének, megérett a reformokra. A bécsi udvar is, amelynek törekvései többször zátonyra futottak a magyar rendek ellenzéki magatartásán, az „alkotmányos elvekhez" való ragaszkodásán, sürgette az átalakulást. Támogatta több osztrák államférfi véleményét, amely szerint a magyar nemesi alkotmány már „nem talál a mai [azaz az 1800-as évek] kormányok rendszerébe; le kell azt rombolni". 24 A magyar nemesség ellenállásának megtörésére az udvar ismételten a régi módszerekhez folyamodott. Az abszolutisztikus rendszer jogos és törvényes voltának igazolására a magyar közjog sokat vitatott kérdéseinek kritikájához folyamodott azzal, hogy a magyar nemesi származású, a bécsi udvari kamaránál titkárként tevékenykedő Piringer Mihályt megbízta az „alkotmányosnak nevezett bajok, túlkapások és visszaélések elleni" röpirat készítésével. 25 Piringer ,,Der Hungar als Patriot des österreichischen Kaiser Staates" c. tervezetében, amely egyébként soha nem jelent meg nyomtatásban, 1807-ben, tehát az országgyűlés évében, azt a célt tűzte ki, hogy a magyar (nemesi) alkotmányt fennen magasztalok hibáit, túlkapásait és visszaéléseit kimutassa, történeti érveiket sorra megcáfolja. Továbbá törekedett arra, hogy bebizonyítsa: a magyar nemesnek kötelessége a közterhekhez hozzájárulni. 26 Ezt a törekvését fokozva Magyarország Bandériumairól és általában a magyar törvényes hadiszervezetről szóló munkájában, amely szintén az udvar jóváhagyásával, sőt biztatásával már egyenesen az alkotmány hitelét támadta, rámutat arra, hogy az elavult, rég idejétmúlt, a XIX. század eleji társadalmi-politikai viszonyok között használhatatlan. 27 Igazolni próbálja továbbá, hogy „Magyarország birtokos nemessége, az ország törvényei szerint, köteles birtoka arányában saját költségére és nem a paraszt zsebére, állandóan, tehát béke idejében is, bizonyos számú harcosokat kiállítani. . .". Piringer e műve óriási feltűnést és egyúttal felháborodást keltett 22 Uo. 152. 23 Vö.: Hoff marin Lipót: Grosse Wahrheiten und Beweise in einem kleinen Auszuge aus der ungarischen Geschichte. (...) Frankfurt und Leipzig, 1792. — Lásd erről bővebben: Ballagi: i. m. 763 — 768. 24 Idézi Wertheimer Ede: Az 1807-ik évi magyar országgyűlés. Századok, 1896. 409. 25 Uo. 26 Uo. 410. 27 Ungarns Banderien, und desselben Gesetzmässige Kriegsverfassung überhaupt. Von Michael v. Piringer. Erster Theil. Wien, 1810. 286.; A második kötet 1816-ban látott napvilágot: Ungarns Banderien. . . von Michael v. Piringer. Zweyter Theil. Wien, 1816. — Piringer e munkájáról és egyéb tevékenységéről lásd: Wertheimer Ede: A magyarországi cenzúra történelméhez. Századok 1898. 1 — 5. füzet, 300 — 316.
