Levéltári Közlemények, 59. (1988)

Levéltári Közlemények, 59. (1988) 2. - Fábiánné Kiss Erzsébet: A csáktornyai (kanizsai) kamarai adminisztráció vázlatos története, 1673–1773 / 291–305. o.

A csáktornyai és a szlavón kamarai adminisztráció 299 udvarnak a területek megszerzésének jogi szempontból kikezdhetetlen elrendezése, de a magyar rendek akkor jártak volna el körültekintően, ha az országgyűlésen kikötötték volna a szóbanforgó területek jövedelmének a Magyar Kamarától való elidegeníthetetlenségét is. Mert a pénz volt ebben az ügyben a lényeg, s hogy mennyire, azt az is mutatja, hogy 1693-ban az Udvari Kamara e javak tulajdonjogát (proprietas) kívánja megszerezni a grazi kamara részére, hogy az tovább eladhassa a tengerparti javakat, tekintettel ,,a jelenlegi állami költségekre és a háborúk hatalmas kiadásaira.

37 Ez után az időpont után (1692) a tengerparti volt fiskális javakat ki is vonhatjuk a magyar kamarai igazgatásra vonatkozó figyelem köréből. Kicsit előreszaladva a muraközi adminisztráció történetében, megemlítjük, hogy az ottani adminisztrátor Nagy György 1694-ben bekövetkezett halála 1694-ben ,,jure perennali" adta el az uralkodó a csáktornyai teljes uradalmat (Zrínyi Miklós és Péter része együtt) gr. Turinetti marchese de Prie-nek, amelyet ő az az 1700-as évek elején a grazi kamarával egy istriai birtokra cserélt. Érdemes megjegyezni, hogy nem sokáig volt az uradalom a grazi kamaránál; „jure perpetuo" gr. Althanhoz került.

38 Visszatérve a csáktornyai adminisztráció 1686—1694 közötti befejező korszakához, megállapítható, hogy ez a neoacquistica-kor lázában telt el, az itteni adminisztrátor állandó versengésében a területekért, nagyobb illetékességi körért a budai kamarai felügyelőséggel. A töröktől folyamatosan viszszahódított területek déli irányú növekedésével kell számolnunk az ottani új igazgatási szerv, a szlavón adminisztráció megszilárdulásával, terebélyesedésével. A horvátországi Zrínyi—Frangepán birtokok zömének eladása után a csáktornyait kevésbé jogosan nevezték horvát adminisztrációnak, illetve csak annyiban, amennyiben egyre több visszafoglalt horvát-szlavón területet kapcsoltak hozzá.

39 Terjeszkedett északra is, a Dunántúl déli vidékein Zalában, Baranyában, Somogyban, Tolnában, aszerint, hogyan osztozott a budai kamarai felügyelőséggel a visszafoglalt vidéken. Hivatalos címe többek között „administrator bonorum Insulano-fiscalium et aliorum neoacquisitorum" (1694).

40 A Dráva—Száva közének, Szlavóniának visszafoglalása (1686—1687) után a pusztulásból éppen felocsúdott területeken

41 megjelentek a sereghajtó 37 Eddig Rigoni báró bérelte (1685-től) a tengerparti javakat (vö. Ben. res. 1684. dec. 17. és itt a 33. jegyzettel), de ő elhalálozván, don. Livio Odeschalchi herceg meg akarta venni azokat, valamint a Zrínyi Ádám halálával a kincstárra szállottakat is. Persze, az igazi ok: ,,Et siquidem S(ua) Maiestas resolvisset, praetacta bona Maritima Fiscalia ad praesentes necessitates publicas et immenses obversantium trium bellorum sumptus, melíori, quo fieri poterit, modo divendenda esse." Ben. res. 1693. márc. 8. — További adat Odeschalchi herceghez: 1698. dec, 11-én Lipót a Szerémséget adományozta neki. Palugyay 216. 38 U. et C. fasc. 3. no. 7. Conscriptio dominy Csáktornyensis seu totius insulae Muraköz, 1720. 39 Hogy melyik korszakban mely területek jelentették Horvátországot, Szlavóniát, Dalmáciát és hova tartoztak, — e kérdés bonyolultságát megfelelően érzékelteti néhány — általunk a többi közül kiragadott — mű: Palugyay; Bécsi Emil: Magyarország közjoga a mint 1848-ig s 1848-ban fennállott. Buda-Pest, 1861.; Bónis—Degré—Varga: A magyar bírósági szervezet és perjog története. Soksz. (Levéltári szakmai továbbképzés. Felsőfok. 13.) Bp. 1961. 40 Liber resolutionum 1694. 20. köt. fol. 245. 41 1687-ben Tolna, Baranya, Verőce, Szerem, Pozsega vármegyékben (a katonai végvidéket is ideszámítva) 120.000 lakos élt, 734 keresztény és 84 török puszta volt. Palugyay 215.