Levéltári Közlemények, 59. (1988)

Levéltári Közlemények, 59. (1988) 2. - Fábiánné Kiss Erzsébet: A csáktornyai (kanizsai) kamarai adminisztráció vázlatos története, 1673–1773 / 291–305. o.

298 Fábiánná Kiss Erzsébet 1679—1685 között Szombatj (Szombaty) Ferenc került Pavesics Gergely helyére, aki igen magas helyre verekedte fel magát: magyar kamarai számvevő (magister rationum) lett.

30 Szombatj — nem sokkal azután, hogy magyar kamarai tanácsosságért folyamodott

31 — elhalálozott (1685. június 26. előtt), s helyére Nagy György Lászlót, volt busiakovi (Zágráb m.) provisort nevezte ki az uralkodó 1686. május 7-én.

32 Neki a tengerparti javakhoz már ,,cointelligentiá"-ja sincs, csak a Muraközben dolgozik — ott is csak gazdasági ügyekben, katonaiakhoz semmi köze; annál is inkább, mert a tengerparti, nyilvánvalóan értékesebb javakat bérbe adni, majd eladni szándékozott az udvar. Utóbbit sikeresen bonyolíthatja le a teljes Zrínyi-tengerparton 1692— 1693-ban, Zrínyi Ádám halála (1691) és javainak a kincstárra szállása után.

33 1692. április 29-én — korábban végrehajtott bizottsági felmérés, a javak leltárba vétele, a tengerparti adminisztrátor számadásának felülvizsgálata, a vitás ügyeknek iudicium delegatum útján való felszámolása után

34 — az Udvari Kamara elnöke a következőkhöz kéri a Magyar Kamara beleegyező aláírását és pecsétjét: a tengerparti javakat tartozékaikkal, valamint ftibnik és Ozail horvátországi uradalmakkal az Alsó-ausztriai (stájer, grazi) Kamarának 500.000 rénes forintért eladta az uralkodó „ex certis rationibus atque motivis". Igen ügyesen tették túl magukat a magyar rendek várható reakcióján: az öszszes birtok a magyar királyság része marad, korábbi állapotában, azaz az eddigi „suprema iurisdictio" és kamarai evictio érvényben hagyásával — mindkét, tehát az Udvari és a Magyar Kamarára értve —, nemkülönben hangsúlyozzák e két kamara visszavásárlási jogát.

35 A jövedelem, a területek használata közvetlenül a grazi kamarát illette. Zrínyi Ádám özvegyének a volt Zrínyi-javakra vonatkozó mindenféle ,,praetensió"-ja elhárítására az Udvari Kamara megparancsolta a birtokokra vonatkozó valamennyi iratnak a grazi kamarához való átadását (1692. június 4.).

36 Láttuk, hogy komoly problémát okozott az 30 Vö. Litt, od cam. pl. 1680.no

. 210, 230, 256. — 1684-ben már elhalálozottként említik. Uo. 1684. no. 291. — Szombatjról nem sikerült adatokat találni az előző időszakból. Levelei kisebb kaliberű szorgalmas hivatalnoknak mutatják. Pl. uo. 1679. no. 228, 1680 no. 40, 43, 51. 31 Ben. res. 1684. márc. 8. Az Udvari Kamara véleményt kér róla. 32 Uo. 1685. jún. 26.; 1686. máj. 7.; Libri resolutionum 18. köt. fol. 469. 33 Vö. a 18., 26. jegyzettel! — 1684. dec. 17-én kért véleményt az Udvari Kamara a fiscalis tengerparti javak bérbeadásáról. Egy Rigoni nevű ottani birtokos báró kéri. Ben. res. 1684. dec. 17. 34 Bizottság kiküldése általános felmérésre mind a tengerparti, mind a muraközi javakhoz még 1684-ben történt, de munkájuk évekig tartott: Ben. res. 1684. okt. 5.; Paulus Püehler udv. kamarai fogalmazónak a bizottság munkájáról készült jelentését a Magyar Kamara véleménye kikérése céljából megküldi az Udvari Kamara: uo. 1688. febr. 18.; a véleményt sürgetik Bécsből, de ettől függetlenül az uralkodó elrendelte a iudicium delegatum felállítását. Sürgetik az utolsó tengerparti adminisztrátor Joannes Fridericus Geisler elszámoltatását. Uo. 1688. nov. 13. (Geisler adminisztrátorsága előtt német kamarai számvevő volt a Magyar Kamaránál. Litt, ad cam. 1676 no. 186.) 35 „Cum autem antelata bona universa, sub Sacra Regni Hungáriáé Corona, priorique Suprema Iurisdictione — necnon huius Aulicae, Regiaeque Hungaricae Camerarum Evictione, in statu suo antiquo, permaneant, et lus retrovenditionis, ambabus hisce cameris sit reservatum." Ben. res. 1692. ápr. 29. — Két, e vonatkozásban érvényes országgyűlési törvénycikkre is tekintettel kellett lenniük: 1681: LXXI. „A Frangepán-féle s egyéb, a kir. fiscus kezén levő jószágokat az ország joghatósága alól ne el vonják." 1687: XXII. ,,A báni hatalomról s Dalmát-Horvát és Szlavónországnak jogaikban és szabadságaikban megtartásáról" 36 Ben. res. 1692. jún. 4. (Lamberg Mária Katalin grófnő volt az özvegy)