Levéltári Közlemények, 59. (1988)
Levéltári Közlemények, 59. (1988) 2. - Fábiánné Kiss Erzsébet: A csáktornyai (kanizsai) kamarai adminisztráció vázlatos története, 1673–1773 / 291–305. o.
A Csáktornyái és a szlavón kamarai adminisztráció 297 bányák, uradalmak). 23 Voltak régi birtokjogi problémák Zrínyi — Frangepánék és a stájer urak között (erőszakos foglalások Zrínyi Péter részéről), 24 fenyegetett az „unter dem Asche glühende Zrinische Rebellion" is, ami nem Zrínyi Péter rokonsága és barátai, hanem Zrínyi Miklós özvegye és fia személyével volt kapcsolatos (1676-os adat). 25 Az udvar ráadásul a Zrínyi Miklós-örökségrészt is szerette volna megszerezni, hacsak bérlet formájában is, mivel felét adta a Zrínyi Pétertől elkobzott területeknek. 26 Az udvari szervek nem szűntek meg szorgalmazni a vitás határszéli birtokok visszaadását, illetve a tengerparti és muraközi fiskális területeknek Stájerországhoz való csatolását. A Magyar Kamara készségesen rendelkezésre állott minden bizottságosdiban, az érdekelt birtokosok és birtokok összeírásában, becsűjében, de nem habozott „contrarie" nyilatkozni az elcsatolás ügyében. 27 1675-ben aztán „egyszer s mindenkorra "lekerült a napirendről az elcsatolás, ami ellentétben állt volna a királyi hitlevéllel, s amúgy is, az ország megcsonkítása igen „rossz benyomást" tett volna a magyarokra. Erről Kolloniz kamaraelnök tájékoztatta a magyar kamarai tanácsot, de nem nevezte meg a körülményeket, amelyek ide vezettek. 28 A két adminisztrátor tehát tovább vitte hivatalát a Magyar Kamara fennhatósága alatt. Címük: administrator portus Buccarensis reliquorum Bonorum Maritimo-Fiscalium (Koderman), illetve administrator Bonorum Insulanoet Croatico Fiscalium (Pavesics). Utóbbi egyéb változatai: administrator Bonorum Croatico-Fiscalium, illetve Bonorum Zriniano-Fiscalium, 23 legtöbbször mégis egyszerűen administrator Csáktornyensis. 23 A Titkos Tanács (?) a jövedelmet „innen" (nincs pontos területmeghatározás) kb. 60—80.000 Ft-ra beesülte évente. Uo. 21 Ilyen vitákról emlékezik meg: Ben. res. 1672. okt. 10. Követelést támasztott br. Johannes ab Oberburgh, Bartolomeus Oxh, Leonhard Depoch, Andreas Gelt, Georg. Thury, Georg. Lachovith, Georg. Ztankovith; Uo. 1675. dec. 10. 25 Uo. 1676. aug. 5. melléklet: júl. 24, Uralkodó az Udvari Kamarának; uo. 1676. okt. 14. melléklet: szept. 28. — Szó esik török és francia „gyanús" levelezésről. 26 1670. okt. 11. Az uralkodó 4500 Ft-ot ajánl fel a tengerparti fele-birtok bérleti díjául. Udvari Kamara a Magyarnak. (Zrínyi Miklós özvegyét ennyi illette meg évente a Zrínyi-jószágokból.) Ben. res; Liber resolutionum 15. köt, fol. 9.; Palugyay 121. — A kérdést csak Zrínyi Ádám 1691-ben történt halála után lehetett az udvar számára előnyös módon megoldani: a magvaszakadt család birtokai a kincstárra szálltak. (Zr. Ádám a Caprara-vasasok alezredeseként esett el a szalánkeméni csatában, 1691. aug. 19. Palugyay 123., U. et C. fasc. 3. no. 7.) 27 Lipót benigna resolutiójára, amely 1674. jún. l-jén kelt e tárgyban, a Magyar Kamara jún. 24-i válasza: a Zrínyiek által elragadott területekre nézve bizottságot küld ki; az incorporatio nélkülözi az „elégséges okokat" (sufficientes rationes); a tengeri só szállításáról „aeque contrarium rescribitur"; a Zrínyi Miklós-féle javakról információs jelentést készítenek, Exped. cam. 1674. jún. no. 21. — Természetesen, ez a kamarai tanács beállítottságát jelenti; az elnök, Kolloniz a Titkos Tanácsban ült. 28 „In Erwägung aber dieses dass Königl(iche) Hung(arische) Diploma dergleichen Smembrieren von dem Königreich Hungarn nit wolle gestatten zumahlen aber durch dergleichen Zergliederung nur weith(?) Gedankhen und üble Impressiones bey denen Hungarn und sonsten erweckhet wurden." Acta radicalia fasc. 35. no. 5/3. 1673. dec. 1-i tanácskozás. — Kolloniz magyar kamaraelnök a Magyar Kamarának, 1675. jún. 20.; „Significo non minus, quod conferentia hesterna die prope Insulam Muraköz, et Portum Buccarensem habita sit, in qua dominus Rationum magister Graecensis summopere laboravit intentionem suam fundare, illaque Bona Bonis Graecensibus incorporare. Hoc tum ipsi semel pro semper denegatum fuit." Litt, ad cam. 1675 no. 236. 29 Lásd: Exped. cam. 1676. jan. „A" no. 2—8.
