Levéltári Közlemények, 59. (1988)

Levéltári Közlemények, 59. (1988) 2. - Trócsányi Zsolt: Erdélyi konferenciák, erdélyi miniszterek : Erdély kormányzatának legfelsőbb irányítása, 1752–1761 / 217–290. o.

278 Trócsányi Zsolt tos hagyományos ügyek. Az 1752. július 1-i konferencia részben tudomásul veszi a Gubernium és a rendek külön-külön jelentését az elvállalt adóösszegről, úgy ítéli meg, hogy a következő országgyűlésen is ugyanennyit kell javasolni, s egyben a restanciák felhalmozódásának elkerülésére szükségesnek tartja a voltaképpeni hadiadó elválasztását a többi országos és helyi kivetésektől; azt is, hogy a Gubernium rendelkezzék a törvényhatósági tiszteknek: ne csak subrepartitiójukat terjesszék fel időről időre, hanem az adó behajtásáról is küldjenek fel negyedévi kivonatokat.

114 1753. március 16-án az Exactoratus Provinciális felállítása előtti számadások hiányosságaival foglalkozik a konferencia. Úgy látja: nincs értelme a múltra vonatkozó hosszadalmas vizsgálatokkal elvenni az időt attól, hogy a jelen- és jövőbeli adókezelést tegyék pontosabbá. Az országos főszámvevőség felállítása előtti számadáshiányok (a sikkasztás nyilvánvaló eseteit és néhány más vétket kivéve) elengedhetők, annak hangsúlyozásával, hogy ez kegyelmi tény. Mária Terézia elfogadja ezt.

115 Az 1753. április 9-i konferencián is elsősorban az adó összege a vita tárgya, és a Guberniumnak az adó kivetésével és behajtásával kapcsolatos olyan javaslatai, amelyeket vagy a Kancellária és a Konferenz vet el (a háziadót bizonyos helységekre vetné ki, a többiek viseljék a hadiadó terhét), vagy a rövidesen életbe lépő új adórendszerrel vesztik el aktualitásukat.

116 Komolyabb figyelmet érdemel emezeknél az az 1758. október 7-i értekezlet, amelyen Uhlfeld elnökletével, Bethlen kancellár, Schmidlin, Benők ós Bandi tanácsos részvételével vitatják meg a rendek egészének és az egyes natióknak az 1754-i adórendszerrel kapcsolatos 1755-i és 1757-i országgyűlési észrevételeit, s az adórendszer bevezetését irányító Commissio Directiva és a Gubernium ezekre tett megjegyzéseit. Itt a Systhema Bethlenianumban nyitva maradt, illetve a rendek összessége ós az egyes natiók által sérelmezett kérdéseket veszik számba: az onus non inhaeret fundo elvét ért sérelmet, az adózás aránytalanságainak növekedését (egyes adózókategóriákon belül, helységek között), az adóalap meghatározásának pontatlanságait (terméseredmények), bizonyos mentességek megszűnését; vita tárgya: hogyan viszonyulják egymáshoz vagyonosok és polgárok, másrészt jobbágyok fejadója, az állatállományból mi számítson adóalapnak ós mi ne, milyen adót fizessenek az iparukat gyakorló, ill. nem gyakorló iparosok, adómentesek legyenek-e a szászok és a taxális helyek tisztjei, kik kapjanak ideiglenes adókedvezményt, milyen a bevett vallásfelekezetek papjainak jogállása az adó tekintetében? Az 1758. október 5-i értekezlet álláspontja egészében véve az 1754-i reform igazolása, védelme.

117 Az adóreform kérdésének egy fontos mellékkérdése volt a szász közadósságok ügye. Az 1750-i összeírás tárta fel azt a súlyos helyzetet, amely e vonatkozásban a szász törvényhatóságokban kialakult — elsősorban még a felszabadító háború óriási adó- és hadélelmezési terhei következtében, amelyet aztán csak növeltek az 1733. utáni háborús évek újabb többletterhei. Mindez igen komolyan veszélyeztette a szász törvényhatóságok adózóképességét, még az 114

EK:AG 1752: 180. 113 Uo. 1753:470. 116 Uo. 1753: 181. 117 Az értekezlet jegyzőkönyve: uo. 1758: 530. Részletesebb elemzésére majd egy olyan tanulmányban lesz szükség, amely a Systhema Buccowianum előzményeit és létrejöttét tisztázza.