Levéltári Közlemények, 59. (1988)

Levéltári Közlemények, 59. (1988) 2. - Trócsányi Zsolt: Erdélyi konferenciák, erdélyi miniszterek : Erdély kormányzatának legfelsőbb irányítása, 1752–1761 / 217–290. o.

Erdélyi konferenciák, erdélyi miniszterek 277 lomukat rablók barlangjának nevezi, s ezzel el is nyeri a Gubernium, a Kancellária, a Konferenz és Mária Terézia egyöntetű rosszallását; a királynő ugyanakkor leint bizonyos, a reformátusok rovására elkövetett katolikus templomfoglalásokat is),

108 ide tartozik még két falusi templomépítkezés (Héderfája és a Doboka megyei Sófalva) ügye 1759-ben,

109 s végül 1760-ban a reformátusok által Szebenben építeni szándékolt állandó imaház kérdése.

110 Unitárius vallásügy a szentrontási templom ügye. Az itteni, az unitáriusoktól elvett templomot azok ,,tumultuarie" visszafoglalták. A Konferenz 1752. július 1-i ülésén úgy határozott, hogy a Gubernium pecsételtesse le a templomot és tartsa zár alatt a vizsgálat lefolytatásáig. A Guberniumot pedig figyelmeztetni kívánta arra, hogy a hazai törvények világosan előírják az ilyenkor követendő bánásmódot. A jövőben egyetlen felekezet se foglaljon erőszakkal templomot. Mária Terézia ,,placet"-jét adta ehhez.

111 A vizsgálat elhúzódott (a Konferenz még 1753. április 9-én is sürgette a Gubernium jelentését erről)

112 — s ezzel az ügy el is tűnt látóköréből. Űgy hisszük: azoknak a vallásügyeknek a mennyisége és súlya, amelyek a katolikus és protestáns egyházakkal kapcsolatban kerültek a Konferenz vagy az erdélyi miniszter elé, a román vallásügyi viták mellé állítva mindennél többet mond. De jórészt hasonló képet fogunk kapni a döntés-előkészítő szervek elé kerülő ügyek további csoportjairól is. 2. Adóügy, szász közadósságok Az 1752—61-i időszak nagy adóügyi nóvumát, az 1754-i új adórendszert ezekben az években már nem a Konferenz tárgyalja.

113 Ami az adóreformrendelet kiadása előtt elébe kerül, azok elsősorban az adó összegével kapcsola108 üo. 1759: 128. io9 A héderfáji templom ügyét, amely 1755 novemberében jutott fel a Guberniumhoz, s az 1757. február 14-én lett felség-előterjesztés, a Kancellária 1759. május 28-án terjesztette Mária Terézia elé, csatolva Uhlfeld 1759. május 24-i jegyzékét. A miniszter jónak látta leszögezni: nem lát okot a templom református kézre adásának további halogatására vagy megtagadására, hisz az összes törvényes rekvizítumok megvannak ehhez, és nem időszerű megtagadni valamit a protestánsoktól, s ezzel okot adni a ,,zajongásra" (Clamoribus), ha jogosat kérnek. Bethlen kancellár elhatárolta magát Uhlfeld álláspontjától; Mária Terézia a miniszterét fogadta el. (Uo. 1759: 180., 208.) 110 A reformátusok évszázadok óta felekezetükben főtisztek vagy mások szállásán tartottak istentiszteleteket Szebenben. Ezeket az 1750-es évek vége felé már szűkeknek találván e célra (különösen országgyűlés idején, mikor a regalistákkal és követekkel, valamint velük odautazott feleségeikkel együtt az átlagosnál sokszorta többen voltak a városban), 1759 őszén bérbe vették a segesváriak szebeni házának felső traktusát, s abban kívántak állandó imaházat kialakítani. Katolikus egyházi részről panasz történt emiatt, s Kemény László gubernátor is megintette Teleki László guberniumi tanácsost, az erdélyi reformátusok egyik főgondnokát a bérelt házban megindított építkezés miatt (törvénytelennek nyilvánítva és eltiltva azt). A katolikus egyházi panasz és az erdélyi református főgondnokok felségfolyamodványa Mária Terézia rendelkezésére együtt került a Kancellária elé; az a reformátusok építkezése ellen foglalt állást. Uhlfeld maga eleve megmondta a reformátusok udvari ágensének a felségfolyamodvány benyújtásakor, hogy nem fogják teljesíteni kérésüket; a későbbiekben csak annyi megjegyzése volt a dologhoz, hogy helytelenítette a Mária Terézia valóban elutasító döntését tudtul adó rescriptum bizonyos túl éles kitételeit (EK: AG 1760: 245.). m

EK:AG 1752:180. 112 Uo. 1753: 181. 113 Előkészítésére és magára a reformrendeletre lásd „Az első abszolutisztikus adórendszer Erdélyben" c. tanulmányunkat.