Levéltári Közlemények, 59. (1988)
Levéltári Közlemények, 59. (1988) 2. - Trócsányi Zsolt: Erdélyi konferenciák, erdélyi miniszterek : Erdély kormányzatának legfelsőbb irányítása, 1752–1761 / 217–290. o.
Erdélyi konferenciák, erdélyi miniszterek 265 azt, hogy a végrehajtás kerüljön a megbízhatatlan erdélyi civil igazgatás helyett az ellenőrizhetőbb katonák kezébe. A két ellentétes indokú tendencia azonban mégiscsak erősíti egymást. A Konferenz 1760. július 2-i ülésének is van utójátéka. A jegyzőkönyv második köröztetésekor a miniszterek többsége úgy látja, hogy a királynő is hajlik Novákovics leküldésére. Uhlfeld erre június 6-án külön felség-előterjesztésben fordult a királynőhöz. Azzal érvelt, hogy a baj (a Konferenz előtt közvetlenül érkezett jelentések szerint) odáig nőtt, hogy a könnyen hívő nép a gonosz göröghitű papok prédikációi nyomán felmond minden engedelmességet, s a tisztek már nem tudnak maguk elé idézni egy jobbágyot úgy, hogy másik húsz ne kísérje védelmül. Tanácsos volna, ha a püspök leérkezése előtt, ami időbe kerül, 87 Montoya tanácskozzék a Guberniummal az alkalmazandó (szükség esetén kemény) eszközökről. Mária Terézia csak ahhoz járul hozzá, hogy még várjanak a püspök leküldésével, vagy újbóli Bécsbe idézésével. 88 Montoyának ezek után, 1760. június 7-én indul a haditanács rendelkezése: Sofronie és hívei mielőbb letartóztatandók (minél inkább csendben, titkon történik ez, annál jobb; a jelen helyzetben kerülni kell azt a látszatot, hogy Erdélyben felkelés van). Valamelyik magyarországi erődítménybe kell szállítani őket (Esztergom, Komárom vagy Győr várába; erdélyi, szlavóniai vagy más olyan erődbe, amelynek környékén sok az ortodox, nem biztonságos). A haditanács jelzi azt is, hogy az ortodox püspök leküldését elnapolták. 89 Az 1760. június 3-i konferenciát most viszonylag nagyon hamar követi az újabb, 1760. augusztus 31-i ülés. A Gubernium, a kincstartóság és Montoya azon jelentései, amelyeket az ülés előtt köröztek, nincsenek a jegyzőkönyvhöz csatolva, de nyilván Sofronie tevékenységéről számoltak be: a szerzetest időközben újból elfogták, hívei ismét kiszabadították, az Erchegységből hatóságokkal levelezett. Magát az uralkodót is megkereste: 1760. augusztus 10— 11-én Zalatnán tartott gyűlést, innen intézett felségfolyamodványt Mária Teréziához 90 (ezt az irományt is körözték a Konferenz ülése előtt). A konferencián ismét Mária Terézia elnökölt. Részben ez, részben a katonai (tehát nem a helyi civil kormányzat útján való)] megoldás előtérbe jutása segítheti elő azt, hogy az ülés (a korábbi nagy viták után szokatlanul) egyhangúan úgy dönt: erőteljes eszközöket kell alkalmazni, ugyanakkor tartózkodni kell attól, hogy a népnek újabb oka legyen a rossz bánásmódra panaszkodni. Pártatlan bizottságot kell tehát Erdélybe küldeni a román nép panaszainak kivizsgálására, hogy a vallási üldözés megszűnjék — s egyben a legélesebb eszközökkel lehessen eljárni a továbbra is vakmerőkkel szemben. Sofronie is kapjon menlevelet, hogy veszélytelenül meg jelenhessék a vizsgálóbizottság előtt, panaszai előadására. Addig maradjon minden in statu quo ante. A döntés egyelőre csak elvi; Mária Terézia, resolutiója szerint, várja a személyi javaslatokat a bizottság tagjaira. 91 87 Emlékezzünk rá: Novákovics már 1759. szeptemberében eladta bútorait, hogy rövidesen indulhasson új tisztségébe. 88 EK: AG 1760: 245 1/2, 299. 89 Uo. 1760: 264. 80 Lásd erre: I. Tóth Z.: i. m. 220—221. (I. Tóth Z. az 1760. augusztus 31-i konferenciáról nem tud.) 91 EK:AG 1760: 533. S. Dragomir szerint a konferencián csak az történt, hogy újra elhatározták: enyhe eszközöket használnak a nép lecsillapítására.
