Levéltári Közlemények, 59. (1988)
Levéltári Közlemények, 59. (1988) 2. - Trócsányi Zsolt: Erdélyi konferenciák, erdélyi miniszterek : Erdély kormányzatának legfelsőbb irányítása, 1752–1761 / 217–290. o.
266 Trócsányi Zsolt Itt tehát a királyi biztosság intézménye (Otto Hintze szerint az abszolutizmus egyik fő jellemzője), immár nem először Erdély történetének ebben az évtizedben. Az új, 1754-i adórendszer (a Sisthema Bethlenianum) bevezetésére Bethlen Gábor (akkor még erdélyi udvari kancelláriai tanácsos), megbízatásának teljesítése közben jelölték a rendek és nevezte ki Mária Terézia kancellárrá) mint királyi biztos kapott megbízást; Seeberg ugyancsak mint királyi biztos ment Erdélybe rendet teremteni a szászok közadósságainak ügyében. A biztos kijelölésére azonban csak újabb hónapok múlva került sor. 1760. utolsó hónapjainak erdélyi kavargásával itt nem foglalkozhatunk. Csak azt jelezzük, hogy egyrészt a karlócai érsek újabb kemény leintest kapott az erdélyi ortodoxok ügyeibe való beavatkozástól, másrészt Sofronie tartja magát az Érchegységben, tárgyal a Zalatnára felutazott Bornemissza Ignác kincstartóval, rövidesen azonban a karlócai érsektől kér püspököt az erdélyi ortodoxoknak -~ s egyben a disuniálás most már a Mezőségen is komoly arányú, Áron püspök pedig Balázsfalván sem érzi magát biztonságban. A Gubernium katolikus tanácsosai (1760. november 20-án) most a Konferenz 1760. augusztus 31-i ülésén elhatározott vizsgálóbizottság kiküldését tartják aggályosnak, 92 állást is foglalnak az ezt tudtul adó rescriptum kihirdetése ellen. Ez a helyzetkép kerül 1761. január 10-én az Erdélyi Udvari Kancelláriának az elé a kibővített ülése elé, amelyen a trónörökös elnököl, s Bethlenen és a Kancellária tanácsosain és titkárain kívül jelen van Uhlfeld és Schmidlin is. Itt majdnem egyhangúan 93 úgy foglalnak állást: a leghatékonyabb, csaknem egyedüli eszköz bizonyos katonaság Erdélybe küldése. A jövőben pedig uralkodói hatalommal, csírájában kell elfojtani a veszedelmes megmozdulásokat. Tapasztalat ugyanis, hogy a román népet inkább megfélemlítéssel, mint értelmes beszéddel lehet kormányozni és engedelmességben tartani. A tavasz elején tehet 2000 fő katonaságot kell Erdélybe küldeni (ebből 500 lovas legyen); ott ezek leérkezése előtt közzé kell tenni a vizsgálóbizottság kiküldését. Addigra a bizottság tagjai is kinevezendők, instructio készítendő nekik, hogy a katonasággal egyszerre érkezhessenek Erdélybe. így kétségtelenül helyre fog állni a nyugalom, ha nem is egyszerre. Az erdélyi ortodoxok nyugtalanságának főbb szítóját a karlócai érsekben látják, felsorolják az annak terhére rónátokat — de megoldást e vonatkozásban nem ajánlanak. Arra az esetre, ha Mária Terézia nem tud katonaságot küldeni Erdélybe, nincs más megoldás (bár ez s veszélyes), mint Novákovics püspök leküldése a bizottsággal együtt. Ha az előbbrevalónak tartja a királynő akaratának teljesítését, mint saját vallása érdekeit [!] és a maga hasznát, sokat tehet a megoldásért. Az is lehet azonban — fejezi be a kibővített ülés némi rezignációval —, hogy fáradozásai eredménytelenek lesznek, a bizottság pedig katonaság híján nem tud súlyt adni az ural92 Érvelésük: 1. a fellázadt nép már sokhelyütt megnyugodott, Huny ad megye egyes helységei újra felvették az uniót, 2. számos erdélyi helységbe el sem jutott az „őrület", 3. a disuniáltaknál sem mutatkozik újabban semmiféle zavar, 4. ha a bizottság létrehozása az értetlen román nép fülébe jut, ez csak nyugtalanságának felmelegítésére újabb alkalom, 5. ismeretes, hogy az uralkodó végső célja a román nép közti nyugalom helyreállítása, ez azonban már némileg megtörtént. 93 Egyetlen tanácsos, Bánffy Dénes (az első Bánffy György gubernátor unokája és a második, a ,,nagy" Bánffy György gubernátor apja, frissen katolizált arisztokrata) foglal úgy állást, hogy a megoldás egyedüli eszköze német katonaság küldése Erdélybe és az ortodox püspök le nem bocsátása. A többiek állásfoglalása ennél differenciáltabb, bár nem mond ellent neki.
