Levéltári Közlemények, 59. (1988)
Levéltári Közlemények, 59. (1988) 2. - Trócsányi Zsolt: Erdélyi konferenciák, erdélyi miniszterek : Erdély kormányzatának legfelsőbb irányítása, 1752–1761 / 217–290. o.
258 Trócsányi Zsolt Bethlen 1759. október 6-án Szebenből tájékoztatta Uhlfeldet az 1759. szeptember 21-i és 25-i megbeszélések] eredményéről, majd október 19-én hivatalos jelentést is tett. Lényegében mindenben azonosította magát az erdélyi katolikus vezetők álláspontjával, helyenként némi kiegészítéssel. Jelezve például, hogy azokkal van egy véleményen, akik az ortodox püspök kinevezése esetén az unió teljes összeomlásától tartanak, azt javasolja, hogy az unió-kérdés tárgyalását napolják el a háború végéig, s közben éberen vegyék elejét a hatalmaskodásnak (ti. az unitus templomok elvételének). Némileg megtörve most a tárgyalás időrendjét, számoljunk be róla: mit végzett a két szerencsétlen helyzetbe kényszerített szász főtisztviselő. 75 Hutter még eredményesebb volt Szerdahelyszéken: ott az ortodoxok önként visszaadták az unitusoktól elvett templomokat és kegytárgyakat, csak azt kérték, hogy halottaikat az unitusoktól már átadott temetőben helyezhessék örök nyugalomra. Hutter javasolta is ennek teljesítését Kemény Lászlónak. Egyben azt is a gubernátor tudomására hozta, hogy az ortodoxok várják püspöküket, egy bizonyos Partheniust, már ki is nevezték az eléje küldendő követeket. Keservesebb volt Binder dolga. Mohán, a rábeszélés nem használván, a provisor és a hajdúk erőszakkal nyitották fel a templom ajtaját. Binder elfogatta az ellenszegülők három vezetőjót, s Szebenbe akarta kísértetni őket, de a nép összecsődülvén, a biztos tanácsosabbnak tartotta szabadon engedni őket. Vesztényben szintén hajdúkkal törette fel a templomajtót, s bevezette oda az unitus papokat. A nép erre összecsődült, kiverte a templomból az unitus papokat (egyiküket meg is verte), s újra bezárta a templomot. Binder jelentést tett a gubernátornak és a szász comesnek; azok úgy rendelkeztek, hogy a legpontosabban hajtsa végre a rendelkezéseket, fogassa el a makacsokat. Másnap újra be akarják törni a templom kapuját, de azt igen erősen őrzik, a nép kezet emel az unitus esperesre, úgyhogy a kísérlet eredménytelen marad, az elfogottakat pedig a nép erővel kiszabadítja a bíró házából. Feleken már a rendelet kihirdetése előtt félre verik a harangokat. Itt is a templomajtó betörésére kerülne a sor; a nép erre hajuknál és karjuknál fogva ráncigálja el onnan a hajdúkat és az unitus papot. Bizonytalan: hogyan történt végül is az, hogy az ortodoxok önként átadták a templom kulcsát. Ruheron a falu vénei engednének, de a bíró (egy megyei nemes jobbágya) ellenszegül, arra hivatkozva, hogy a templom ügye nemcsak a szászokra, hanem a megyére is tartozik. Binder ismét csak hajdúkkal, erővel nyittatja fel a templomot — távozása után azonban a bíró visszafoglalja. Földváron, Kollunban a falu vénei átadják a kulcsokat a biztosnak. Szakadat lakosai viszont jelzik: a templom az ő költségükön épült, nem adják át. Binder ismét csak a hajdúkhoz folyamodna. A nép erre összefut a templom udvarába, a kapu pedig belülről kövekkel van eltorlaszolva. A biztos eredménytelenül távozik. Rakovica lakói úgy nyilatkoznak, hogy ők készségesen fizetik az adót és egyéb kivetéseket, teljesítik a földesúri szolgálatokat, de az általuk épített templomot nem adják át. Binder elhalasztja a döntést. Ez hát a türelmi rendelet utólagos kihirdetésének eredménye: az ortodoxok a templomok egy részét visszaadják, másutt erővel kell elvenni tőlük — van, ahol úgy sem sikerül. Mindez nem éppen propaganda a türelem poli76 Erről a katolikus tanácsosok 1759. november 17-i felség-előterjesztése szól (a Konferenz 1760. február 4-i ülése anyagában — EK: AG 1760:41.).
