Levéltári Közlemények, 59. (1988)
Levéltári Közlemények, 59. (1988) 2. - Trócsányi Zsolt: Erdélyi konferenciák, erdélyi miniszterek : Erdély kormányzatának legfelsőbb irányítása, 1752–1761 / 217–290. o.
Erdélyi konferenciák, erdélyi miniszterek 259 tikájának. Két tekintélyes, nem katolikus szász vezetőt pedig (elsősorban Bindert) sikerül alaposan lej aratni. Térjünk vissza most a Parthenius-momentumra — annál is inkább, mert ilyen erdélyi ortodox püspökjelöltről a korábbi szakirodalom nem tud. A Guberniumnak már 1759 nyara végén tudomása volt egy ilyen akcióról: Fogarasvidéken elfogták egy Jonich nevű karlócai szerzetes 1759. július 23-i keltű pátensét egy Bukur nevű paphoz, amelyben jelzi Parthenius kinevezését az erdélyi ortodoxok püspökévé, s azt javasolja: falvanként írják össze az ortodoxokat, és ezt küldjék el neki (falvanként egy dukát kíséretében). Zsinatjuk Glinbokán lesz, a karlócai érsek (futárral) bizonyos irományokat fog küldeni. Bethlen kancellár, akinek Erdélyben tudomására hozták a dolgot, Nenadovicsot tartotta a pátens szerzőjének. Áron szerint egy disuniált román nemes írta le, aki az érseknél tartózkodik, s egyébként is szokott levelezni román vallási ügyekben Erdélybe. Novákovics püspököt is vétkesnek tartották az ügyben, mert a pátensben olyan körülmények is említve vannak, amelyeket az ortodoxok közül csak ő ismer. Valóban volt-e szó a karlócai érseknek egy ilyen püspökküldési kísérletéről, vagy csak egy ortodox személyiség merész ötlete volt a dolog? Mindez számunkra most csak annyiban bír érdekkel, hogy a Birodalom központi kormányzata változatlanul tarthatott Nenadovics egy külön akciójától is — miközben az erdélyi katolikus vezetők (és a velük egyetértő Bethlen) a püspökség létrehozásának elejtése felé nyomta volna az uralkodót. Mária Terézia Bethlennek erdélyi tárgyalásairól szóló beszámolóját és a Jonich-pátenst Bartensteinnek küldte meg véleményezésre. Az úgy látta, hogy az erdélyi katolikus főbbek által javasolt eszközök közül a legtöbb nem fér össze a türelmi rendeletben foglaltakkal. Az ortodox püspök egyházmegyéjének kiszabásánál elfogadta disunitusoknak azokat a helységeket is, amelyek a türelmi rendelet kihirdetése után álltak át, arra hivatkozva, hogy ezek száma nem nagy, e helységek ortodox falvak között fekszenek, s maga Bethlen sem ellenzi ezeknek az új püspök alá kerülését. Erre reflektált az Erdélyi Udvari Kancellária úgy, hogy a türelmi rendelet maradjon érvényben (ha az ortodoxok betartják annak feltételeit), s a püspök kinevezését sem kell halasztani, még kevésbé megtagadni, hiszen az ortodoxok Áron püspök által beterjesztett jegyzékében 96 falu szerepel, ós ez nem kevés. 76 A Kancellária mindenesetre csak a türelmi rendelet kihirdetése előtt elálltakat adná az új püspök joghatósága alá, s addig nem tartaná tanácsosnak azt leküldeni Erdélybe, míg a türelem feltételei nincsenek teljesítve. Határozottan kiáll az erdélyi katolikus vezetők és Bethlen által az unió megerősítésére javasolt eszközök helyessége mellett. A Bartensteinnek véleményezésre adott irományok, az ő és a Kancellária állásfoglalása már körözésre kerültek, amikor sorra érkeztek Erdélyből a jelentések a helyzet további változásáról. Előbb a Gubernium katolikus tanácsosai tettek jelentést (1759. november 17-én) Hutter és Binder ismertetett ténykedéséről. Pontosabb volt ennél a Gubernium 1759. november 21-i felterjesztése. A főkormányszóknek tudomására jutván, hogy Szelistyén titkos ortodox összejövetel készül, ismét Bindert küldte ki oda vizsgálatra. Ennek 76 Ismeretes, hogy az 1761 — 1762-i elkülönödésnél Erdély görög hitű lakosságának 5/6-a vallotta magát ortodoxnak; ez az ország népességének kb. 50%-át jelentette — falvakban számítva kb. 1 000—1 200 falut.
