Levéltári Közlemények, 59. (1988)

Levéltári Közlemények, 59. (1988) 2. - Trócsányi Zsolt: Erdélyi konferenciák, erdélyi miniszterek : Erdély kormányzatának legfelsőbb irányítása, 1752–1761 / 217–290. o.

Erdélyi konferenciák, erdélyi miniszterek 257 és papságát intette le az ortodoxok üldözéséről, azt a kiegészítést küldték, hogy a helyi tisztek és a birtokosok hárítsanak el minden okot és alkalmat a nép felizgatására, ne engedjenek emisszáriusokat és igazgatókat az unióban állhatatosak közé. Úgy határoznak, hogy körrendeletben kell felhívni erre a birtokosokat. A szeptember 25-i ülésen veszik számba azt, hogy a türelmi rendeletben foglaltakon kívül milyen eszközei vannak még az unió erősítésének: 1. minthogy a román nép az értekezlet szerint oly tágan értelmezi a rendeletet, hogy már mindenki büntetlenül elállhat az uniótól, körrendeletben kell közzétenni, hogy csak azoknak tűrik el a disuniálást (bizonyos feltételekkel), akik a türelmi rendelet kihirdetéséig ortodox hitre tértek. A királynő illően büntetni fogja azokat is, akik ugyan a rendelet kihirdetése előtt álltak át, de nem teljesítették a türelem feltételeit. Akik ezt utána tették, haladéktalanul térjenek vissza az unióra. Fogják el az izgatókat, és adják át a tisztségeknek, egyáltalán, tanúsítsanak hűséget az unióhoz. 2. Az ortodoxoknak ne adjanak püspököt (így majd ez a ,,szekta" elsorvad); vallási ügyekben ezek forduljanak a Guberniumhoz. 3. Az ortodox papok ne kapjanak kepét vagy más egyházi javadalmat. 4. Az ortodoxok is fizessék a törvényes járandóságukat az unitus papnak. 5. Nekik se legyen szabad uralkodói engedély nélkül templomot építeni (a bevett felekezeteknek is engedély kell ehhez). 6. A gubernátor és a kincstartó mint az unitus egyház protektorai rendelkezzenek a fiscalis directornak, hogy az tartasson vizsgálatot a kihirdetés után disuniáló nép és bujtogatói ellen. Az utóbbiak ellen, ha nemesek, indítson törvényes eljárást. 7. Henter Dávid hasznosnak tartaná, hogy az unitusok saját papjaiknak fizessék a tizedet, az ortodoxoknál pedig maradjon meg a korábbi gyakorlat (vagy saját papjaiknak, vagy az evangélikus szász papoknak adják ezt), de akik most disuniáltak, az unitus papnak fizessenek. 8. Az unitus papok a stólán és más törvényes beneficiumon kívül mást ne vegyenek híveiktől. (Áron szükségesnek tartja hozzáfűzni: kepét vagy a gubernium által elrendelt szolgáltatást vehessenek, s minden mást is, amit a zavarok előtt kaptak.) 9. Áron becsületes, alkalmas papokat szenteljen fel. 10. Az értekezlet helyesnek látná, ha az unitus papok és a nép pereit ügyvéd vinné a Gubernium előtt (legalább 150 forint fizetéssel). Itt vita alakul ki a két püspök között: Áron ti. arra hivatkozva, hogy az ő püspökségének nincs erre pénze, az esztergomi érsekség vagy a váradi püspökség pénztárából fizettetné az ügyvédet, Batthyány szerint ez telik a fogarasi püspökség alapítványából. Az ,,új eszközök" nem éppen a türelem eszközei volnának. Éppen azok, akik helyszíni tapasztalatból kellene, hogy ismerjék a disuniálási mozgalom erejét, most aránytalanul kevesebb politikai érzékkel ítélik meg a teendőket (fellépnek az ortodox püspök kinevezése ellen, papságuk eltartását lehetetlenné tennék, főállamügyészi eljárásokat indíttatnának). A kifejezetten az unitus egyház helyzetének rendezését szolgáló intézkedések egyikét pedig éppen Áron püspök kontrázta meg. Kicsinyesség, a látókör hiánya, a tarthatatlanhoz való ragaszkodás jellemzi az értekezlet javaslatait. Bethlen Gábor maga is félretéteti ezek alkalmazását Mária Terézia jóváhagyásáig, s zárszavában jelezve az uralkodó és a Konferenz fájdalmát és nemtetszését amiatt, hogy az unióra fordított költségének és más erőfeszítések hanyagság, az egyházi fegyelem hiánya és a papság tudatlansága miatt hiábavalóak voltak, a királynő nevében kötelességei jobb teljesítésére intette a Guberniumot, Áront pedig arra, hogy minden erejét az unió megtartására és terjesztésére, különösen papsága jobb művelésére fordítsa.