Levéltári Közlemények, 59. (1988)
Levéltári Közlemények, 59. (1988) 2. - Trócsányi Zsolt: Erdélyi konferenciák, erdélyi miniszterek : Erdély kormányzatának legfelsőbb irányítása, 1752–1761 / 217–290. o.
256 Trócsányi Zsolt bezárásáig titokban tartandó — a királynő nyilván tart az esetleges országgyűlési viharoktól. Azt ő is jónak látja, hogy Bethlen Erdélyben titkon tanácskozzék a két püspökkel s a Gubernium katolikus tanácsosaival az unió megvédéséről. 73 Uhlfeld újra csatát veszt (tulajdonképpen végleg) — bár Novákovics leküldéséig még jó másfél év van hátra. Túl sokat kockáztatott azzal, hogy alapjában akarta megingatni az 1758. augusztusi döntéseket. Bartenstein és Kaunitz tábora ebben nem engedhetett. Ahhoz azonban számukra sem voltak adva a feltételek, hogy az azonnali végrehajtást sürgessék: Novákovics felkészülésére valóban idő kellett, közben Bethlen egyébként is Erdélybe volt indulóban — legfeljebb abban lehetett bízni, hogy ott valóban a Konferenz és az uralkodó intenciói szerint jár el. Bethlen kancellár 1759. szeptember 21-én és 25-én ült össze tanácskozásra az erdélyi katolikusok főbbjeivel: Kemény László gubernátorral, Batthyány József katolikus püspökkel, Henter Dávid tartományi kancellárral; részt vett az üléseken Áron püspök is. Az első megvitatott kérdés az volt: mindenki ortodoxnak tekintendő-e, aki elállt az uniótól, vagy csak azok, akik a türelmi rendelet kihirdetése előtt szakadtak el? (A rendelet kihirdetése ti. nagymértékben megnövelte a disuniálást.) A résztvevők csak azokat voltak hajlandók ortodoxoknak tekinteni, akik a türelmi rendelet kihirdetése előtt elhagyták az uniót. 74 Ezek után számbaveszik azokat a helységeket, ahol elkergették az unitus papokat vagy elfoglalták a templomot, vagy mindkettőt megtették, és jelezték jegyzékükön: hol történt ez a kihirdetés után. Arra nézve, hogy miképpen lehet megfelelő kényszerítő eszközök nélkül viszsavenni a még vissza nem adott templomokat, a megbeszélés előbb egyhangúan úgy határozott, hogy ezt a helyi tisztekre kell bízni, kemény, határozott instructiót adva nekik — aztán maga is belátta, hogy a tapasztalat szerint az ilyen rendeleteket többnyire nem hajtják végre. így ahhoz a rosszízű megoldáshoz kívánt folyamodni, hogy az ortodoxok között népszerű személyeket küldött ki a végrehajtásra: Szebenszékre Binder szebeni polgármestert (1741 óta ismert szász politikus), Szászsebes- és Szász városszékre Hutter guberniumi tanácsost (akitől egyébként is rossz néven vették azt, hogy megígérte: ha megkapja a tanácsosságot, áttér az evangélikus hitről a katolikusra — s aztán megmaradt evangélikusnak), Fejér megye alsó kerületébe Fábián alispánt és a megye jegyzőjét, felső kerületébe Donath alispánt, mindegyikük mellé (mintegy ellenőrül) egy megbízható katolikus személyt adva. A megbeszélés résztvevői úgy vélték: különösen azoknak, akik az ortodoxoknak való kedvezés gyanújába estek, szigorú fenyegetéssel kell a lelkére kötni: hanyagság vagy elnézés esetén felfüggesztik őket tisztségükből stb. Ha így a nép látja — hangsúlyozta az értekezlet —, hogy azok is vele szemben állnak, akikben mindenekfelett bízott, lecsillapodik, s az ortodoxia titkos pártfogói is elállnak a népnek való további tanácsadástól. A türelmi rendelet azon pontjához pedig, amely az unitus püspököt . 73 A Novákoviccsal folytatott előzetes tanácskozásokra és a Konferenz 1759. július 21-i ülésére lásd: EK: AG 1759: 292.; 1760: 41. 74 Emlékezzünk rá: nem is olyan régen még csak az 1701-i kiváltságokról volt szó, aztán arról, hogy az 1744 előtt ortodox hiten voltakat ne bolygassák, majd a2-3 évnél korábban elszakadtakról; most már azokról, akik az 1759. június 13-i rendelet kihirdetése előtt álltak el az uniótól.
